Úgy tartják, hogy hajdanán az ifjú Vajk, szerzetes nevelőjét “Keresztapám”-nak szólította. Akkoriban ezt úgy mondták: “Tata“. Amikor a kis Vajk már kellően felcseperedett, a nevelő a jól elvégzett munkáért egy birtokot kapott jutalmul. Itt bencés kolostort alapított, amit róla neveztek el. Ma is így mesélik a helybéliek a település nevének eredetét.  Olyan kedves történet ez, hogy az ember szívesen elhiszi igaz mivoltát.

Hősök tere

Egy másik feltételezés szerint a település a Miskolz nemzetség örökösök nélkül elhunyt Tota nevű tagjáról kapta a nevét. Válasszon mindenki ízlése szerint!

A terület már az ősember által kedvelt lakóhely volt. Ezt a régészeti feltárásokkor talált leletek is bizonyítják. A tatai bányában körülbelül százezer éves, ősember lakta telepre bukkantak.

A környék geológiai adottságainál fogva mindig ideális élőhelynek számított. A vadban gazdag erdő, a számtalan tiszta vizű forrás, a bőséges halállományú tavak együttesen biztosították az életben maradást. Nemhiába emlegetik e helyet a “vizek városa” néven.

Később a rómaiak is kihasználták a természet nyújtotta lehetőséget. Az itteni források vizét vezették be egyik legnagyobb erődtáborukba, a mai Komáromba.

A királyok is kedvelték e környéket, Zsigmond és Mátyás kedvenc vadaskertje volt az itteni. Azonban volt még valami, ami szintén erre a vidékre csábította az uralkodókat, ez pedig nem volt más, mint a tatai vár. Az Öreg-vár különlegessége abban rejlett, hogy nem védelmi célokat szolgált, hanem birtokközpont volt és mulató.  Királyi fényűzéssel bíró rejtek-és szórakozóhely, továbbá hatalmas lakomák helyszínéül szolgáló vadászkastély.

Az Öreg-vár

A várat 1397-től építették a mocsaras vidék egyik sziklatelepére. A környék vízháztartás szabályozását, az első nagy magyar földmérő-térképész és vízépítő-mérnök, Mikoviny Sámuel dolgozta ki.

Ki gondolná, hogy az Öreg-tó valójában patak, melyet az Által-ér visszatartott vizéből tartanak fenn. A bányászat, a karsztvizek szintjének leszorításával felborította a geológiai egyensúlyt, ezért a források nagy része, köztük a híres Fényes-forrás is elapadt. A lassú regenerálódás feltételeit a bányászat megszűnése és a környezetvédelmi intézkedések teremtették meg.

A nagy fellendülés az Esterházyakkal érkezett meg. Fellner Jakab a faluba kastélyt, a tóra pedig, a várba vezető hidat építtetett. Ez a mai, úgynevezett Nagykastély, mivel egy Kiskastély már állt a birtokon. Az olimpiára készülő sportolók 1946-ban e Kiskastély parkjában vertek tábort, melyből aztán kialakult a legendás edzőtábor.

A Nagykastélyban talált menedéket többek között a Napóleon elől menekülő II. József. A sok vendégül látott tudós és művész után, már csak “magyar Weimar“-ként emlegették a helyet.

A Nagykastély

A romantika fénykorában a főurak passzióból műromokat építtettek. Esterházy Ferenc a környék nevezetesebb romjainak faragott köveiből római fürdővé alakíttatott egy helyet.

Szintén az Esterházyak megbízásából építette az itteni angolpark műromjait Charles Moreau, akit európai hírű munkájáért, hazája legnagyobb elismeréseként, a becsületrend lovagja címmel tüntettek ki.

A falu fogadóját is e nemesi család bővíttette pompás luxushotellé. Nem kisebb hírességek fordultak itt meg, mint Ferenc József, Görgey Artúr, Vilmos császár, Jókai Mór, Kazinczy Ferenc. A hely talán legnevesebb szülötte Bláthy Ottó Titusz, a transzformátor egyik feltalálója. Szülőháza, mely a város egyetlen klasszicista műemléke, az Öreg-tó töltésének oldalában áll.

A 19. század második felében Esterházy Miklós gróf a mai Kertváros területén megépíttette a lóversenypályát, és meghonosította Tatán az évenkénti rendszeres lóversenyeket. Az idomárok egyöntetűen elismerték, hogy az országban a futólovak idomítására legalkalmasabb a „tatai gyep”. 1948-ban a londoni olimpiára készülő öttusázók lovait is itt helyezték el.

1888-ban építették fel a vár-színházat, ahol a lóversenyek idején hangversenyekkel és színházi bemutatókkal szórakoztatták a vendégeket. A színházat 1913-ban Esterházy Ferencné, – aki fiát féltette a színésznőktől –, lebontatta.

Tata a vele összeépült Tóváros nagyközséggel egy szép nagy tó körül terül el. Az Esterházy uradalom tiltakozása ellenére végül 1938. június 1-jével Tata és Tóváros közigazgatási egyesítése megtörtént. A Cifra-malom előtti híd mindkét oldalán eltávolították a Tata, illetve Tóváros feliratú, a községek határát jelző helység névtáblákat. A belügyminiszter az egyesített nagyközség nevét Tatatóvárosban állapította meg, mely az 1940-es évek elején Tatára változott.

A két község közt a tó partján emelkedik az 1897-ben elhunyt Esterházy Miklós gróf kastélya és a régi vár. A várban gazdag levéltár, acélmetszet gyűjtemény és képtár található. Leonardo da Vinci egy alkotása is megtekinthető itt. A kastélyhoz tartozik a 140 ha. terjedelmű, ritka szép angolkert a Cseke-tóval. A várlátogatás után érdemes levezetésként egy kellemes sétát tenni e gyönyörű parkban.

Tata manapság a turisták kedvelt kirándulóhelye. Aki ide ellátogat, garantáltan nem fogja ezt kétségbe vonni!

Ha meghalljuk e nevet, Egerszalók, legtöbbünknek először a gyönyörű környezetben fekvő, méltán népszerű gyógyhatású fürdő jut eszünkbe. A falu területén felbukkanó gyógyvíz népszerűsége még az egri borokén is túltesz. Ez persze nem azt jelenti, hogy ez utóbbit megvetnék az idelátogatók, sőt, sokan a két élvezet együttes mívelésére esküsznek.

A domboldalon lefolyó víz csodálatos természeti képződményt – 120 négyzetméteres mészkőlerakódást – épített ki.

A vidék további geológiai látványosságai a “kaptárkövek“. Ezek a kúp alakú képződmények valószínű, hogy a vulkáni utóhatások következtében feltört kovasavas meleg vizek hatására erősebben átkovásodott riolittufa maradványai.

A víz már a földtörténeti időkben is munkálkodhatott ezen a vidéken, ennek ékes bizonyítéka a földből minduntalan előbukkanó riolittufa. E könnyen alakítható kőzetbe barlanglakásokat vájtak, melyek közül néhányban még manapság is laknak.

Szalók a honfoglalás óta lakott hely volt, a Szalók nemzetség ősi birtoka. 1551-ben, a török hódoltság idején végzett összeírás szerint csak 17 család élt itt. Két évvel később Szalók ismét pusztává vált, azonban hamarosan újranépesedett. 1579-ben a települést már Egyházasszalók néven írják az okiratok.

Az 1550-es évektől és 1930-as évekig Szalók többször vált néptelenné, de mindig újranépesedett. 1731-ben főleg német telepesek kerültek a községbe, majd a 18. század közepétől ismét sok magyar érkezett.

A feltörő hévíz sokáig szabadon folyt el, s a belőle kicsapódó habzóan fehér mészkőtornácokból medencét hozott létre. A természet ily módon egy gyógyvízzel teli hatalmas “káddal” ajándékozta meg az embereket. Amikor aztán már messzi tájakról is ide jártak fürdőzni a népek, a növekvő igények kielégítése érdekében hozzáláttak a gyógyfürdő fejlesztéséhez.

A kálciumot, magnéziumot tartalmazó hidrogénkarbonátos gyógyvíz jótékony hatását felismerve a falu mára a gyógyturizmus központja (Salt Hill Thermal Spa). E gyógyerő főleg csontsérülések, ízületi és reumatikus bántalmakban szenvedők részére nyújt enyhülést.

Egerszalókon azok számára is biztosított a kellemes kikapcsolódás, akik kevésbé kedvelik a fürdőzést. A Laskó-patak felduzzasztásával kialakított tó a környék legnagyobb vízfelülete, mely kitűnő horgász- és kirándulóhely.

Amíg a nagyszülők áztatják sajgó porcikáikat, addig a család mozgalmasabb kikapcsolódásra vágyó tagjai bebarangolhatják e csodás környéket. A hosszas kirándulás után semmire nem vágynak majd jobban, mint hogy ők is megmerítkezhessenek a gyógyvízben!

Debrecen, Kelet-Magyarország és a Tiszántúl szellemi, kulturális, gazdasági, idegenforgalmi és közlekedési központja. Az egyik legdinamikusabban fejlődő városunk. Időnként „kálvinista Róma” néven, vagy „cívisváros”-ként emlegetik.

A mai Debrecen területén annak idején a honfoglalók csupán pusztaságot találtak, mégis több települést hoztak itt létre. A legnagyobbak, melyeket 1235-ben már írásban is említettek,  Boldogasszonyfalva, Szentlászlófalva, és Debrezun voltak. Ezek a települések a század végére egybeépültek.

“Micsoda körülményeknek köszönheti Debrecen létrejöttét, azt nem tudom, de azt sem fejthetem meg, mi bírhatott rá harmincezer embert, hogy olyan vidéket válasszon magának lakóhelyéül, ahol sem forrás, sem folyó, sem tüzelő, sem építőanyag nincs”…      (Robert Townson angol utazó, 1793)

A Főtér

A tatárjárást követő évtizedekben indult gyors fejlődésnek a város. Rövid idő alatt az ország leggazdagabb, így egyik meghatározó városává vált, elsősorban földesurának, Károly Róbert bizalmasának, Debreceni Dósának köszönhetően. Debrecen nevét az egész kontinensen ismerték híres vásárairól és református iskolájáról, mely európai viszonylatban is kiemelkedőnek számított.

A debreceni felsőoktatás gyökerei a református Kollégiumig nyúlnak vissza, melyet 1538-ban alapítottak. A Debreceni Egyetem az ország legtöbb karral rendelkező, legnagyobb hallgatói létszámú felsőoktatási intézménye.

Az Egyetem főépülete

A török hódoltság, az ország három részre szakadása sem jelentett végzetes csapást a városra nézve, sőt a 17. században Debrecen gazdagsága és jelentősége tovább nőtt, elsősorban a fellendülő marhakereskedelemnek köszönhetően. Debrecen az Alföldet Erdéllyel és a Felvidékkel összekötő kereskedelmi utak mentén feküdt, emellett a város kereskedői a legjelentősebb német piacokra szállították portékáikat, főleg szarvasmarhákat, lovakat, búzát és bort.

A gazdag kereskedőváros polgársága körében hamar visszhangra találtak a kálvini reformáció tanai, és lehetőségeiket kihasználva a korszakban szinte egyedülállóan fejlett iskolahálózat kiépítését kezdték meg. A 16. század közepén már a város teljes lakossága protestáns. Így nyerte el a város a „kálvinista Róma” nevet.

1715-ben visszatért a városba a katolikus egyház, és a várostól kapott telken a piarista szerzetesek felépítették a mai Szent Anna Székesegyházat. Ebben az időben a város már fontos kulturális, kereskedelmi és mezőgazdasági központnak számított. A város gyorsan fejlődött, de konzervativizmusát mindig megtartotta.

Debrecent 1857-ben elérte a vasútvonal, amely összeköti a mai Budapesttel, majd hamarosan vasúti gócponttá vált. Új iskolák, kórházak, gyárak, malmok épültek, bankok és biztosítótársaságok jelentek meg. Magasabb épületek, villák épültek, parkokat alakítottak ki, így a város Budapest után másodikként levetette kisvárosias külsejét.

1884-ben az országban elsőként elindult az ún. gőzvontatású városi közúti vasút, mely helyét 1911-ben a villamos vette át, ami a mai napig nagyrészt a régi gőzvasút nyomvonalán halad.

Az I. világháború után azonban, amikor Magyarországtól elcsatolták a Partium területeit, Debrecen határközeli várossá vált. A gazdasági válságból a turizmus nyújtott kiutat. A Nagyerdőben kikapcsolódási és sportolási lehetőséget nyújtó épületek épültek, köztük fedett uszoda és az ország első stadionja. A városhoz tartozó Hortobágyi Nemzeti Park turistalátványossággá vált.

A II. világháború alatt Debrecen hatalmas veszteségeket szenvedett. Az 1944. augusztusi bombatámadások során az épületek fele elpusztult, további 20%-uk megrongálódott. 1944. után a polgárok nekiláttak a város újjáépítésének, azonban a háború előtti állapotok teljes visszaállítását az új rendszer nem tette lehetővé. Az újonnan épült lakótelepek megváltoztatták a város arculatát, de otthont teremtettek azoknak, akiknek háza elpusztult a háborúban.

A történelmi városmag a város tengelyét képező Piac utca két oldalán, az egykori árokkal megerősített városfallal körbekerített területen jött létre.

Az árok építését még Zsigmond király rendelte el a 15. század elején, eredetileg kőfallal. A kőfal sohasem épült meg, tekintve, hogy az Alföld híján van kőnek. A fal helyett líciumtövisből kerítést építettek, mely 450 évig állt fenn.  Szigorúan büntettek minden, a kerítéssel kapcsolatos kihágást.

Debrecenben a legtöbb városrész neve kertre végződik. Nem véletlen ez, hiszen a a 18. század végétől kezdődően a hosszan elnyúló telkek hátsó részén, túl a gazdasági udvaron, dúsan termő szőlők és gyümölcskertek virultak. A lakótelepek terjedésével a zöld  kerteket felszámolták, helyüket bérházakkal építették be. A zöld részek egyre kijjebb, a város köré  szorultak. Jó részük mára már szinte belterületnek tekinthető.

Városrészlet

A XIX. század  második felében a debreceni sajtó jelentős személyiségeket vonzott a városba, bár hosszútávon megtartani nem tudta őket. Itt kezdte újságírói pályafutását pl. Ady Endre, Krúdy Gyula, Tóth Árpád. E város szülötte az ország egyik legnagyobb és legismertebb költője, Csokonay Vitéz Mihály.

Több mint 200 évvel ezelőtt alakult meg Debrecenben a Nemzeti Játékszín Társaság, amely a Fehér Ló vendégfogadó szekérszínében tartotta előadásait. Az első kőszínház 1865-ben készült el, és 1916-ban nevezték el a város nagy költőjéről Csokonai Színháznak. Színészcsoportjában olyan kiváló művészek léptek fel, mint pl. Blaha Lujza, vagy Csortos Gyula. A színházban napjainkig jeles színészek és rendezők alkotnak.

A város a sport terén is komoly eredményekkel büszkélkedhet. A futballisták mellett a női és férfi kézilabdások, a röplabdások, valamint a férfi kosárlabdázók szerepelnek évek óta eredményesen az élvonalban. Debrecenben 2001. óta már 14 rangos nemzetközi sporteseményt rendeztek, amelyek közül 5 világ- és 9 Európa-bajnokság volt. A világversenyek rendezése mellett a sportlétesítmények területén is nagy előrelépések történtek.

Egyszóval, Debrecen csak fejlődik, fejlődik és fejlődik! Érdemes ezt a folyamatot időnként személyesen is “leellenőrizni”!

Székesfehérvár az egyik legnagyobb múltú magyar város, hajdani királyi székhely. Budapest és a Balaton között félúton fekszik, a Móri-árok déli végénél, a Velencei-tótól 10 km-re. A várost 972-ben Géza fejedelem alapította a Gaja patak és a Sárvíz által táplált mocsarakból kiemelkedő négy szigeten. Géza kicsiny kővárat építtetett, benne a fejedelmi palotával és egy templommal. Akkoriban kőből építkezni kizárólag nagyúri kiváltság volt. A település középkori latin neve Alba Regia.

A fehér kövekből emelt, kimagasló nagyszerű épület már messziről hirdette az előkelőséget. A székes előtag arra utal, hogy évszázadokon keresztül rendíthetetlen hatalmat sugározva királyi családok szakrális székhelye volt. Koronázási szertartások, esküvők színtere, továbbá örök nyughelyeknek kijelölt helyszíne. Harminchét királyt koronáztak itt, s Székesfehérváron nyugszik, mint legtöbb királyunk Szent István is. Ő emelte Fehérvárt várossá és a királyság világi központjává. Trónja az általa építtetett Nagyboldogasszony-bazilikában állt. Manapság a bazilika maradványai ölelik körül a király szarkofágja köré kialakított Nemzeti Emlékhelyet.

1222-ben II. András itt bocsátotta ki az Aranybullát, mely tartalmazta a nemesek jogait, és a király kötelességeit. Ez az okmány volt 1848-ig a magyar alkotmány alapja.

1242 tavaszán a tatárok megpróbálták elfoglalni a mocsárral körülvett várost, melyet azonban a hirtelen jött hóolvadás megvédett a mongol lovasok betörésétől, akik így nem tudtak a várfalhoz jutni.

A mohácsi csatát követően 1543-ban Fehérvár is elesett. Innentől 1688-ig a város végig török kézen volt. A török hódoltság idején a város lakosságának nagy része elmenekült, az élet a városban szinte lehetetlenné vált. A megszállók sok épületet leromboltak, illetve az elhanyagolt épületek rommá váltak. Ennek a pusztulásnak esett áldozatul a középkorban még Európa-hírű pompás királyi bazilika is.

A város legnagyobb temploma a Prohászka-templom. Nevét Prohászka Ottokár püspökről kapta, aki a székesegyház és Püspöki palota legnevesebb lakójának számított, s aki a XX. század elején huszonkét évig állt e meghatározó jelentőségű egyházmegye élén.

Székesfehérvár különös építménye a Bory-vár, mely egy változó művészi színvonalú épületcsoport.  Bory Jenő (1879–1959) építész, szobrász építette és díszítette 1923-tól nagyjából 40 éven keresztül. A vár kazamatájától a kilátótornyokig 30 méter a magassága. Hét torony, harminc kisebb-nagyobb helyiség, köztük három műterem, mindenütt szobrok, képek, régiségek, műtárgyak. Érdekesség, hogy a vár alapanyaga beton, mely anyag alkalmazásában a mester úttörő volt. E meghökkentő alkotás ma múzeumként látogatható.

A Bory-vár

A település legnagyobb értéke a városmag, ahol szinte minden kő pótolhatatlan emlék. Számtalan emlékegyüttes, épület, múzeum, szobor őrzi és közvetíti az elmúlt idők eseményeit, hangulatát. Az egyik legkáprázatosabb épület a copf stílusú Zichy-palota, mely épület kapuzatát világritkaságként tartják számon.

A város életében hosszú ideig az Ikarus autóbuszgyár és a Videoton rádió- és televíziógyár volt a legfontosabb munkáltató. Az 1945-ben még csak 35 ezer lakost számláló város lélekszáma az 1970-es évekre 100 ezerre nőtt. A középkori városfalakon kívül mindenütt nagy lakótelepek épültek, a belváros azonban megőrizte barokk karakterét. A legjelentősebb barokk épületek a székesegyház, a püspöki palota és a Városháza.

Az elmúlt évtizedek régészeti kutatásai sok középkori maradványt tártak fel a város területén, amelyeket restauráltak és kiállítottak.

A székesfehérváriak büszkék városukra, ezt bizonyítja, hogy az Alba regia nevet kapta egy 2001-ben, fehérvári csillagászok által felfedezett, a Földtől több mint 450 millió kilóméter távolságban keringő kisbolygó.

Alig telt el néhány perc és a városalapítástól a csillagos égig jutottunk. Ebben a városban semmi sem lehetetlen. Érdemes ezt személyesen is megtapasztalni! 

Szeged az ország legmélyebben fekvő városa. Méretét tekintve a magyarországi városok között negyedik a sorban. A Tisza és a Maros folyók összefolyásánál, a Tisza jobb partján, a tiszai ártérből kiemelkedő szigeteken jött létre. A terület az újkőkor (Kr.e. 5000) óta lakott. Az itt élő lakosság fokozatosan betömte a szigetek közötti mélyedéseket, mocsarakat, így a városterület egységessé vált.

Szegednél a Tisza

A magyarság letelepedését elősegítette a táj legeltetésre, vízi életre, hajóközlekedésre egyaránt alkalmas összetétele.

Először egy 1183-ban kelt oklevélben említik Szegedet (Ciggedin) a marosi sóhajózással kapcsolatban. Már I. István király felismerte a marosi sóhajózás jelentőségét, ami e torkolati vidéknek megerősítését és ezzel virágzó településsé fejlődését eredményezte. Szeged volt az Erdélyből a Maroson leúsztatott só elosztására legalkalmasabb hely, ahol fontos vízi- és szárazföldi utak találkoztak. A város a sószállító hajók kikötőjévé és országos sólerakóhellyé vált.

A tatárjárás idején a város lakói a közeli mocsarakba menekültek, majd a veszély elmúltával visszatértek és újra felépítették lerombolt városukat. IV. Béla király 1246-ban Szegedet városi rangra emelte. A szegedi királyi kővár 1260 és 1280 között épült fel, mely a sószállító utat védte. Szeged Dél-Magyarország legjelentősebb városává fejlődött. Luxemburgi Zsigmond király fallal vette körül a várost, s 1498-ban Szeged szabad királyi városi rangot kapott.

1525-ben és 1526-ban a török sereg átvonult a városon, kifosztotta, majd 1542-43 telén elfoglalta. Ennek következtében a lakosság jelentősen szétszóródott. 1522-ben Szegednek 7000 lakosa volt. A város 1686 őszén szabadult fel a török uralom alól, ekkorra már csupán 2000 fő lakta.

Azonban még ebből a nehéz helyzetből is származott valami haszon, hiszen a helybéliek a török tímároktól lesték el a világszerte ismert puha lábbeli készítésének titkát. Bizony, ez nem más, mint a híres-nevezetes “szögedi papucs”.

Ezt követően újra beindult a sókereskedelem. Szeged 1819. május 21-én III. Károly királytól megkapta szabadalomlevelét és a jelenleg is használt címerét. Ezt a napot a város polgárai “Szeged napja”-ként ünneplik minden évben.

Az elkövetkezendő évek során Szeged sokat fejlődött. Tudományos előadásokat tartottak, színdarabokat adtak elő, gimnáziumot alapítottak. Ezek az évek azonban nemcsak fejlődést és felvilágosodást hoztak. 1728 és 1744 között több boszorkányper is zajlott a városban.

1869-ben megnyílt Pick Márk boltja, a mai híres Pick Szalámigyár elődje, mely gyár termékére méltán lehetünk büszkék, hiszen ez a fenséges csemege nemzetközi hírnévre is szert tett.

1879. március 12-re virradó éjjelen a természet hatalmas csapást mért Szegedre. A  Tisza átszakítva a petresi gátat elöntötte a várost. 5723 házból csak 265 maradt épen, és 165-en az életüket veszítették. A város 70 ezer fős lakosságának nagy részét más településekre költöztették.

Ferenc József látogatásakor azt ígérte, hogy Szeged szebb lesz, mint volt. A császár megtartotta ígéretét, az elkövetkezendő pár évben a romok helyén új, modern város épült. Több európai nagyváros  (Bécs, Berlin, Brüsszel, London, Párizs, Róma) segített az újjáépítésben. A helybéliek hálából a szegedi nagykörút egy-egy szakaszát ezekről a városokról nevezték el.

1908. október 1-jén indult útnak az első villamos. A menetdíj elég drágának számított. A villamosok ebben az időben a személyszállítás mellett teherszállítással is foglalkoztak.

A második világháború sok szenvedést hozott. A szövetséges légierő 1944. június 2-án kezdte meg légi hadműveletet. A rendező pályaudvar volt a cél, azonban a bombaszőnyeg elcsúszott, így a környező házakban keletkezett a legtöbb kár. A város háborús vesztesége 4728 fő, melyből hozzávetőlegesen 2500–3000 fő katona, aki a Don-kanyarnál esett el.

1962-ben Szeged lett Csongrád megye székhelye. Teljesen új városrészek épültek, a város könnyűipari és élelmiszeripari központ lett. Szegeden és környékén a mai napig fűszerpaprikát termesztenek és dolgoznak fel, mely nemes por a Pick szalámi méltó összetevője.

Szeged, az oktatás szempontjából is nagy jelentőséggel bíró város. A Szegedi Tudományegyetem Magyarország egyik legnagyobb egyeteme.

“A világ egyetemeinek tudományos rangsorolása”- listán a Szegedi Tudományegyetem az ország legjobb minősítésű egyeteme.

A Szegedi Tudományegyetem központi épülete

Napjainkban Szeged a régió legfontosabb városa. A turisták körében is igen népszerű. Egyik legfőbb vonzereje a Szegedi Szabadtéri Játékok, mely látványosság 1931 óta, nyaranta kerül megrendezésre. Gyakran világhírű operaénekesek, színészek lépnek fel, akik esténként 4000 nézőt vonzanak a Dóm térre.

A Dóm a szegedi városkép igen jellegzetes eleme, XX. századi egyházi építészetünk egyik legmonumentálisabb alkotása, hazánk negyedik legnagyobb temploma. Építését az újabb árvizektől való megmenekülésért fogadalomból, 1880. november 28-án határozták el a szegedi városatyák.

A templom alapkövét ünnepélyes keretek közt 1914. június 21-én-én rakták le, bár az építkezés már 1913. augusztusában megkezdődött. Az I. világháború megszakította az építkezést, melyet csak 1923-ban tudtak újra folytatni. 1924. augusztusában emelték fel a kupola aranyozott, napsugaras keresztjét a helyére, majd 1925-ben és 1926-ban tették fel a gömböt és a keresztet a tornyokra. A közelgő gazdasági válság miatt a templom belső építészeti munkáit nem tudták teljességgel a tervek szerint befejezni, az későbbi időkre maradt. Végül 1930. október 24-én felszentelték a templomot.

A Dóm

A város múzeumát (Móra Ferenc Múzeum) évente körülbelül 350 ezer látogató keresi fel. A Szegedi Nemzeti Színház és a Szimfonikus Zenekar év közben számos előadás során szórakoztatja a kulturális kikapcsolódást kedvelőket.

A Szegeden található színvonalas evezőpályán megtartott rangos sportesemények gyakran vonzzák a városba a sportrajongókat. 1998 és 2006 folyamán itt tartották például a Kajak-kenu világbajnokságot. A termálfürdő, az uszodák, a tiszai szabadstrandok ideális turistacélponttá teszik a várost.

Az év során számos könnyűzenei koncertet tartanak a Városháza udvarán, valamint a Tisza Szálló koncerttermében. A nyári programokat pedig gyakran színesítik divatbemutatók, melynek helyszínét a Klauzál téren felállított kifutó biztosítja.

A város több kirakodóvásárnak és fesztiválnak ad otthont. Karácsony tájékán kézműves fesztivál látható a Dóm téren, emellett a Széchényi téren vásár fogadja az ajándékok után kutató embereket. A melegebb hónapokon a Liget változatos programoknak ad otthont. Számos koncert, gyereknapok, versenyek helyszínéül szolgál. A bor- és sörfesztivál mellett, a Roosevelt téri halászléfőző verseny és a Szegedi Ipari Kiállítás tarkítják a programajánlatot.

Magyarország területét itt éri a legtöbb napfény, nemhiába nevezik Szegedet a „napfény városának”! Itt mindig van új a nap alatt!

Aggtelek, Miskolctól 50 kilométerre északnyugatra, közel a szlovák határnál fekszik. Az „Aggtelek” szó az „agg” (ó, régi) melléknév és a „telek” (faluhely) köznév összetételével alakult ki. Korábban, egy 1295-ös iratban „Novák” néven említették e helyet. E szláv szó jelentése: „új telepes”.

A terület az őskor óta lakott, itt kerültek elő az ún. bükki kultúra tárgyi leletei. A honfoglalás idején benépesült a környék, azonban a tatárjárás után hosszú évtizedekre lakatlan maradt.

A környék újra benépesült, de sajnos komoly pusztítást okozott az 1858-as tűzvész, majd a II. világháború idején a frontvonal közelsége szintén nagy csapást mért e településre.

Azonban ezen a helyen található a természetnek egy olyan csodája, amit sem tűzvész, sem háború nem tudott elpusztítani. A Baradla–Domica-barlangrendszer, mely Magyarország leghosszabb, legrégebben kutatott, évszázadok óta látogatott cseppkőbarlangja.

Összhosszúsága a Szlovákiában nyíló, vele egy rendszert alkotó, 5,3 km-es Domica-barlanggal együtt meghaladja a 25,5 km-t. Természetes bejárata Aggtelek község határában, a messziről fehérlő magas sziklafal tövében nyílik. A Jósvafő községig húzódó főág hossza 7 km. Az átlag 10 m széles, 7–8 m magas sziklaalagút, néhány helyen hatalmas teremmé szélesedik. A főághoz több rövidebb-hosszabb mellékág csatlakozik.

A barlang jelentős részét változatos színű és formájú páratlan látványosságot nyújtó cseppkövek díszítik. Természetes bejárata ősidők óta nyitott, ott a neolitikum embere is menedékre talált.

Első írásos említése 1549-ből származik. Felmérést elsőként 1794-ben Sartory József végezte el, s 1825-ig a barlangnak csak 1,8 km-es hossza volt ismert. Erről a szakaszról 1802-ben készült egy térkép, mely a barlang első, nyomtatásban is megjelent térképe. Vass Imre mérnök 1825-ben áthatolt a barlang addigi végpontját jelentő Vaskapu vizén, s feltárta az 5 km-es főágat.

A barlanglátogatás megkönnyítése érdekében az első kiépítést 1806-ban végezték el. 1890-ben a Vörös-tónál mesterséges kijáratot létesítettek. 1922-ben a barlang újabb 500 méteres szakaszát tárták fel. A Domica- és Baradla-barlang kapcsolatát 1932-ban a Styx-patak szifonjain áthatolva, dr. Kessler Hubertnek sikerült bebizonyítania.

E természeti kincs felfedezése óta komoly megbecsülésnek örvend. Hazánk nagyjai közül is sokan megcsodálták. Csokonai Vitéz Mihály 1801. július 05-én látogatta meg a cseppkőbarlangot, Petőfi Sándor pedig felvidéki utazása során, 1845. május 24-én járt itt, s nevét bevéste a barlang falába. Élményeit az „Úti jegyzetek” című munkájában írta le.

A barlang, az 1985 -ben alapított Aggteleki Nemzeti Park területén található. Ez volt az első olyan nemzeti park az országban, amely kimondottan a geológiai értékek, a vidék felszíni karsztjelenségei és a híres cseppkőbarlangok védelmére alakult meg. A park területén sok védett növény- és állatfaj is előfordul. De nem csak természeti, hanem kulturális és történeti érdekességekben is bővelkedik. A rudabányai ősemberszabású-lelőhely világviszonylatban is kiemelkedő jelentőségű. Az itt talált emberszabásúak (Rudapithecus hungaricus) kb. 10 millió éve éltek ezen a területen.

Természeti értékeinek köszönhetően a település ma turisztikailag kiemelt jelentőségű. Az UNESCO 1995. december 06-án az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjait, köztük a Baradla-Domica barlangrendszert a világörökség  részévé nyilvánította.

Az Aggteleki Nemzeti Park egész évben nyitott kapukkal várja a látogatókat!

Nagyvázsony község a Veszprém-Tapolca főútvonal mellett helyezkedik el, a róla elnevezett medence közepén. A Vázsonyi-medence kőzetanyaga mészkő, de a bazaltfeltörések is elég nagy területet foglalnak el. Jól látható ez a Kab-hegy óriási bazalttakaróján. A mészkő alól számos forrás tör elő, a község határát erdő övezi. Nagyvázsony és környéke már ősidők óta lakott terület. A római korban hadi út haladt itt keresztül, s az út mentén római kori település maradványaira bukkantak.

Eredetileg két Vázsony volt, majd ezek egyesülését követően hozzájuk szegődött Csepely és Leányfalu is. A közben Nemesleányfaluvá előléptetett Leányfalu csatlakozása révén XIII. századi román stílusú templom került a közösbe, Csepely pedig egy nemesi udvarház romjaival és egy hasonló templommal gazdagította az egyesülést.

Itt lelkészkedett Édes Gergely, a magyar felvilágosodás nagy pap-költője, aki több hónapon át vendégül látta Csokonai Vitéz Mihályt, aki eme gesztusról több művében is megemlékezett.

A helybéli vár építtetője a környéket uraló Vezsenyi nemesi família volt, akik Zádorvár perben való elvesztése után, a 15. század közepén emeltették a várat. Miután 1472-ben férfiágon kihalt a család, Mátyás király Vázsonykő várát a hadjárataiban tanúsított vitézségéért Kinizsi Pálnak ajándékozta. Ekkoriban alakították ki a négy kisebb toronnyal védelmezett várat, amelynek belső udvarát emeletes palotaszárny övezte, sarkában várkápolnával, míg a bejárata elé az ágyúk elhelyezésére alkalmas kapuvédőművet (barbakánt) emeltek. Nagyvázsony maradéktalanul “Kinizsi-falva” lett. A község határában pálos kolostort alapított, ahonnan kultúrtörténetünk számos pótolhatatlan darabja származik, mint pl. a Czeh-, a Festetich-, a Peer- és a Gömöry-kódex.

A Vár kápolnájában látható az őt ábrázoló faragott szarkofág, amelyben holttestét az általa alapított pálos kolostorban helyezték el. 1708-ban feldúlták sírját, eltávolították sodrony páncélingét, sisakját és kétélű pallosát. Ezek később a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek. A Vár előtti téren áll bronz lovas szobra, mely Szabó Iván alkotása. Sírkövét a budai Vármúzeumban őrzik.

A Kinizsi vár

Kinizsi Pál főnemes általában az ország veszélyeztetett vidékeit védelmezte seregével, míg vázsonyi rezidenciáját a felesége, Magyar Benigna úrnő lakta. A hadvezér halála után az özvegy hamarosan újra férjhez ment. Miután második ura, Horváth Márk a lóról leesve a nyakát törte, harmadszor is igent mondott. Harmadik férje, Kereky Gergely azonban erőszakos, durva ember hírében állott. Benigna úrnő sokat szenvedett tőle, végül 1519-ben megelégelte férje viselkedését és bizalmasa híveivel megölette, majd holttestét a vázsonyi várárokba dobatta. A gyilkosság kiderült és a királyi bíróság csak Kinizsi Pál érdemeire való tekintettel nem ítélte el. Végül örökös száműzetéssel büntették, amit a távoli, felvidéki Zsolnalitva várában kellett elszenvednie.

A 16. század második harmadától a már elhunyt Magyar Benigna második férjének rokonsága, a Horváth nemesi família szerezte meg a várat. Megvastagíttatták falait, ennek érdekében felrobbantva a közeli pálos kolostort, hogy innen nyerjenek építőkövet.

A Zichy főnemesi család 1649-ben szerezte meg a váruradalmat. Az utolsó katonai jellegű összecsapást a Rákóczi-szabadságharc idején vívták falai előtt, majd az uradalom börtönéül használták lassan pusztuló épületeit. Ez idő alatt a Zichyek felépíttették a patak túlpartján új kastélyukat, így használaton kívüli lett a vár. Egyedül a lakótoronyban laktak még kiöregedett cselédek. 1955-ben kezdődött meg régészeti feltárása és megóvása.

Évente lovagi játékok kavalkádja kerül megrendezésre a régmúlt korok hangulatát idéző várban.

Egy nagyvázsonyi kirándulás felejthetetlen élmény felnőttnek, gyereknek egyaránt!

Pécs, Magyarország ötödik legnagyobb városa, Baranya-megye székhelye.

A kelta és pannon törzsek lakta vidéken a 2. század elején a rómaiak alapítottak várost Sopianae néven. A település a 4. századra tartományi székhellyé, és a korai kereszténység egyik jelentős központjává vált. Az ebből az időszakból származó ókeresztény temetői építményegyüttest 2000 decemberében az UNESCO felvette a világörökségi listára.

A püspökséget 1009-ben Szent István király, az ország első egyetemét 1367-ben Nagy Lajos király alapította a városban. Ma is itt működik az ország legnagyobb létszámú egyeteme, közel 34 ezer hallgatóval.

Janus Pannonius Tudományegyetem

Janus Pannonius a magyar humanizmus nagy költője, a latin nyelvű magyar költészet jeles képviselője, a középkori Pécset az ország kulturális, művészeti életének egyik központjává tette.

Pécs két évezredes története során mindig soknemzetiségű település volt.  Az idők folyamán kulturális rétegek rakódtak egymásra, s a nemzetiségek sokszínű hagyományai, értékei ötvöződtek. Magyarok, horvátok, svábok, ma is békében élnek itt egymással.

Ebben a történelmi városban több mint 250 műemlék található. Egész évben kulturális programok sokasága várja az érdeklődőket. A 150 éves török hódoltság emlékét őrizendőn áll Gázi Kászim pasa dzsámija a város főterén.

1780-ban Pécs szabad királyi városi rangot kapott Mária Terézia királynőtől. Ezt követően erőteljes polgárosodás, gazdasági fejlődés indult el. Az iparosodás a 19. század első felében jelentősen felgyorsult, a Zsolnay-kerámia, a Littke-pezsgő, az Angster-orgona világhírűvé váltak.

A Szent István téren található Pezsgőház alatt húzódó, Európában a legmélyebb, közel 2km hosszúságú, ötszintes pincerendszer eredete egészen a 14. századig vezethető vissza.

Szőlőfürtökkel díszített római oltár-kő, szőlőindákkal és fürtökkel ékesített bronzlemezes ékszerszekrény, a borok fogyasztására szolgáló kecses formájú üvegpoharak, valamint írásos dokumentumok egyértelműen bizonyítják, hogy Probus császár (276-282) uralkodása idején már folyt a szőlőtermelés Pécsett.

Az 1840-es években nagyjából 1460 hektáron termesztettek szőlőt, s évente 3600 hektoliter bor került a pincékbe. A borhoz és a gasztronómiához egész sor esemény kapcsolódik, mint például a nagy tömegeket vonzó Pécsi Bordalfesztivál. Az ínyencek is megtalálják itt a kedvükre való nedűt, mivel országos és nemzetközi hírű borpincék nőtték ki magukat a térségben.

Pécs utcáin sétálva feltárul előttünk húsz évszázad történelme, Európa történelmének kulturális egyvelege. Utunk során megcsodálhatjuk a római kori elődváros nyomait, a 4. századi ókeresztény nekropoliszt, az első magyarországi egyetem épületét, a fallal határolt középkori belvárost, a török dzsámikat és mecseteket, a német polgárházakat, a Dóm épületegyüttesét, a Zsolnay-negyedet, a Káptalan utcai “múzeumnegyedet”, s a skandináv típusú lakótelepet.

Pécs 1998-ban elnyerte az UNESCO Városok a békéért-díját, továbbá 2007-ben harmadik, 2008-ban pedig második lett az Élhető Települések nemzetközi versenyének 75 ezer és 200 ezer lélekszám közötti települések kategóriájában.

A várost 2010-ben Európa kulturális fővárosának választották!

A Kulturális Főváros cím hatalmas fejlesztéseket indított el a városban, a Grupo Milton spanyol ingatlanfejlesztő cég a következő években 100 milliárd forintos fejlesztéseket hajt végre. Több 4 csillagos szálloda, bevásárlóközpont és irodaház épül.

Ugye ezután senkit nem kell meggyőzni arról, hogy érdemes ebben a városban körülnézni?!