Ópusztaszer település Csongrád megye Kisteleki Térségében, a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet közepén, a Tiszától nyugatra található.

A honfoglaláskor Ond vezér és fia Ete vezér telepedett meg itt, akitől a Bor-Kalán nemzetség származik. A nemzetség később itt építette fel monostorát, mely a jelentős egyházak közé tartozott. 1318-ban ez volt Károly Róbert király tartózkodási helye.

A település nevét 1200 körül Scerii néven említette először oklevél. Ópusztaszer előző nevén Sövényháza, a török hódoltság végéig virágzó falu volt.  E találó nevet a sövényből készült, tapasztott házairól kaphatta.

Az 1800-as években, az elszórtan fekvő tanyák községközpontjában épült fel a kastély, közelében pedig a községháza. Innen 1 km-re az alsó-pusztaszeri, vagy központi major és mindkettőtől távolabb 1925-ben felépült a katolikus templom. Sövényháza falumagja az 1945 után felparcellázott telkeken bontakozott ki, s a környező tanyák lakói az 1970-es évek közepétől kezdtek tömegesen beköltözni a faluba.

A sokunk által már megcsodált körkép története 1891-ben kezdődik. Feszty Árpád egyik párizsi útja során megnézte Detaille és Neuville körképét, a Napóleoni csatát. Ezen felbuzdulva ő is hasonló elképzeléssel állt elő. Elhatározta, hogy ő a bibliai özönvíz történetét viszi vászonra. Felesége megrettent a hír hallatán, hiszen ő is festő volt, tudta mekkora költségekkel jár egy ilyen beruházás. Apósa, Jókai Mór, rábeszélte vejét, hogy az özönvíz helyett fesse meg inkább a magyarok bejövetelét. Ezzel készen is állt az ötlet!

Több festő is beszállt a munkába, mert Fesztyék nem győzték a munkát a vállalt határidőre. Az író, színész, zenész barátok pedig, míg a festők dolgoztak, muzsikával, komédiával szórakoztatták az éjt nappallá téve dolgozó művészeket.

A körkép megnyitásakor néhány korabeli lap úgy vélte, hogy a látogatók illúzióját fokozná, ha elesett szláv harcosok figurái is megjelennének a terepasztalon. Nemrég ez a korabeli ötlet megvalósult, természetesen elsőrangú szobrászművészek közreműködésével.

Most már mi magunk is sétálhatunk “apáink útján” a terepasztal felett, s eddig soha nem látott közelségből tekinthetjük meg a magyar romantikus festészet legnagyszerűbb alkotását.

De akad itt egyéb látnivaló is! Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban számtalan színes rendezvény részesei lehetünk: Betyártoborzó, Íjásztalálkozó, Szent István nap, Szobori búcsú. Az Emlékpark 2010-es, első rendezvénye: Vince-napi vesszővágás.

Érdemes ellátogatni Ópusztaszerre, mert itt mindig történik valami!

Martonvásár nevének hallatán legtöbbünknek először a gyönyörű Brunsvik-kastély és Beethoven jut eszébe. Aki járt már ezen a meseszép helyen,  soha nem felejti el. A hatalmas, nyugalmat árasztó park, a fenséges kastély épülete, s a világhírű zeneszerző, Beethoven szelleme mindenkit rabul ejt.

A 70 hektáros angolkertet Brunszvik Ferenc alakíttatta ki. A parkon átfolyó Szent László patak vizét felduzzasztva kis szigetet hoztak létre. A kertben egzotikus fafajokat ültettek, így cédrusok, mocsári ciprus és platánok kerültek ide. Az angolkertet 1953-ban természetvédelmi területté nyilvánították. A zeneköltő halálának 100. évfordulóján, a kastélyparkban, a szigeten állították fel Beethoven, Pásztor János által készített szobrát.

A kastélypark a tóval, háttérben a kastéllyal

Martonvásár mindig fontos állomása volt az erre vezető jelentős forgalmú kereskedelmi útnak. A hely elnevezése is erről tanúskodik. 1268-ban elsőként már mint vásáros hely említik, mely a kereskedelem élénkülésével csak tovább bővült.

Brunsvik Antal az ezerhétszázas évek elején települt ide családjával és hamarosan nagyszabású építkezésbe kezdett. 1773 és 1776 között római katolikus templomot, valamint egy barokk kastélyt építtetett. Ezt később, 1870-ben neogót stílusban átalakították. A fejlődés nagy számban vonzotta az új telepeseket a korábban kihalt faluba, ezáltal folyamatosan nőtt a lakosság száma.

Idősebb korompai Brunszvik Antal, Mária Teréziától kapta a grófi címet és a martonvásári birtokot. Halála után, 1783-ban birtokait gyermekei között szétosztották. Alsókorompa sorshúzás útján a fiatalabb fiúé, Józsefé, Martonvásár pedig Antalé lett, ahol később fia Ferenc építtette fel a Brunszvik-kastélyt. A kastélyban ma Beethoven emlékmúzeum működik.

A Brunszvik-kastély

A város nagy büszkesége, hogy 1800-ban itt vendégeskedett Ludwig van Beethoven. A nagy komponista, mint a Brunszvik-lányok zongora tanára többször megfordult a kastélyban. Özvegy Brunszvik Antalné bárónő a 24 éves Teréz és a 21 éves Jozefin lányával elment a császárvárosba, hogy egyiket vagy másikat férjhez adja. Ekkor kérte meg Beethovent, hogy tanítsa meg a lányokat zongorázni. A mester nem szeretett tanítani, véleménye szerint az tanítson, aki nem tud komponálni. De a lányokkal kivételt tett, s 16 napig foglalkozott velük. A művészt Jozefinhez fűzték gyengéd szálak erről tanúskodik az a 14 levél, amely a 20. század elején került elő.

Brunszvik Teréz grófnő volt az első magyarországi óvodák megalapítója, kinek nevét napjainkban több intézmény is viseli. Arcképét Barabás Miklós készítette el, szobrát, mely Aradi Zsigmond munkája, 1871. november 5-én leplezték le, és a Magyar Nemzeti Múzeumban helyezték el. Kiemelkedő óvodapedagógiai munkáért, valamint az óvodapedagógus képzésben kiemelkedő munkát végző oktatók elismerésére adományozható a Brunszvik Teréz-díj.

Az 1828-ban megnyitott első Angyalkert emléktáblája a budai Krisztinavárosban

A lányok révén Beethoven megismerkedett Brunszvik Ferenccel a lányok testvérével, aki később barátja és mecénása lett. 1808-ig a nagy népszerűségnek örvendő zeneszerző háromszor látogatott el Martonvásárra, s 1806-ban itt fejezte be az Appassionata-t , amit barátjának, Brunszvik Ferencnek ajánlott.

A II. világháború súlyos pusztításokat végzett a településen. A Brunszvik család korábbi birtokainak szétosztásával nagy lehetőség nyílt a mezőgazdaság további növelésére. 1951-ben mezőgazdasági kutatóintézet alakult a faluban, amely mindenkor a legfejlettebb hasonló intézmény volt Magyarországon. Szintén ebben az időszakban alakult ki Martonvásár turizmusa, melynek nagy fellendülése 1991 után, az első „Martonvásári Napok” megrendezésével kezdődött.

A Brunszvik-kastély épületében és parkjában sétálgatva képzeletben részesei lehetünk e nemesi család életének. Mindenkinek jó kalandozást!

Komárom a Duna jobb partján elterülő település, melyet közúti és vasúti híd köt össze a Szlovákiához tartozó Komárommal. A város már a rómaiak idejében egyike volt a legjelentősebb központoknak, s azóta is az erődök városa maradt.

A Komárom név eredetére számos magyarázat született, de egyik sem bizonyítható minden kétséget kizáróan. Az legismertebb indoklás szerint a szlovák komár szó (magyarul szúnyog) adta a város nevét.

A település neve eredetileg Új-Szőny volt, melyet 1896-ban egyesítettek a Duna bal partján fekvő Komárommal. Másik részével Szőnnyel (római kori neve: Brigetio) pedig 1977-ben egyesült. Komáromban a római kor óta kiemelkedő kereskedelmi és stratégiai szerepet játszott a kedvező dunai átkelés lehetősége. Vízi és szárazföldi közlekedési utak biztosították a városban a ki – és beáramlást.

A város a Duna felől

E gyönyörű természeti környezetben fekvő település számtalan értékes hagyománnyal, emlékkel, kinccsel büszkélkedhet. Jókai városa, a poéták városa (ahogy Jókai nevezte), a kalendáriumok városa, a Duna városa. E jelzőkkel szokták leggyakrabban illetni e helyet, de minden jelző elveszti jelentőségét, ha Klapka György és a vár neve felmerül.

A komáromi várat, a kor legnagyobb és szinte bevehetetlennek számító erősségét a Görgey vezette fősereg 1849. júliusi elvonulása után Klapka György tábornok védte. Miután az osztrák erők nagy része is távozott, az ostromlók gyengébbek lettek, mint a várőrség. Klapka ezt felismerve két kitöréssel szétzúzta az ostromzárat, majd felszabadította a Dunántúl északi felét.

A fegyverszünet lejártát követően kiújultak a harcok. Az ostromlók száma hamarosan 54 ezer főre duzzadt, a várat 200 ágyúból lőtték. Haynau feltétel nélküli kapitulációt követelt, de a várvédők elutasító választ adtak.

Klapka kibővített haditanácsot hívott össze, itt született javaslat a megadás politikai feltételeinek elhagyásáról. A szabadságharc utolsó katonai összecsapására Ószőnynél került sor. Az osztrák hadvezetés belátta a hatalmas veszteség valószínűségét, ezért tárgyalást kezdeményezett.

A vár átadásának feltételeit tartalmazó “hódolati szerződést” Harkálypusztán, Haynau hadiszállásán írták alá. Az egyezmény a várőrség, illetve az erődben tartózkodó személyek számára biztosította a közkegyelmet. Ezek a menlevelek a megtorlás idején sok ember életét mentették meg, egyebek között Jókai Mórét is.

A katonaság a fegyver letétele után szabadon elvonulhatott, s aki úgy kívánta, külföldre távozhatott. A vár átadása Klapka utolsó seregszemléje után, 1849. október 2-án kezdődött meg.

A két folyó partján elterülő várrendszer százhatvan éve Európa egyik legmodernebb hadászati jelentőségű építménye volt. A monarchia legnagyobb erődjében 200000 katona kapott helyet, mely fellegvár ma szlovák Komarno büszkesége. 1871-re az erődítmény egymaga nagyobb lett, mint Komárom várhírességei együttvéve.

A komáromi erődrendszer részei egyfelől a történelmi Komárom két vára Szlovákiában, másrészt az ahhoz kapcsolódó erődök a Duna jobb oldalán, a mai magyarországi Komárom területén. A bal parti várakkal szemben Szőny mellett (ma Komárom, Magyarország) felépült a Csillagerőd, a Monostori erőd és az Igmándi erőd. A hatalmas erődrendszer a XX. századra elvesztette stratégiai jelentőségét.

A Csillagerőd

A rendszerváltás óta a magyar oldalon múzeum nyílt az erődrendszer részeiben. Jelenleg a Monostori erődben láthatóak a régmúlt idők eseményeit felidéző kiállítások, a Csillagerődben raktárak találhatók, az Igmándi erődben pedig a római korból feltárt kőfaragványokat tekinthetjük meg.

Komárom a szlovákiai magyar kultúra egyik legfontosabb központja, ahol 1952. óta működik a Jókai Színház.

Komárom legnagyobb könyvtára a Szinnyei József Könyvtár, de az Egyetem is gazdag könyvtárral rendelkezik. A képtárak közül meg kell említeni a volt helyőrségi templomban működő Limes galériát és a Nádor-vonal V. bástyájában található T galériát is.

A városnak 1966 óta saját kamarazenekara van, mely a Comorra nevet viseli. A zenekar főként a komáromi zeneiskola pedagógusaiból áll, s évente többször is tartanak előadásokat. A legjelentősebb esemény az 1991 óta minden év április végén megrendezésre kerülő Komáromi Napok ünnepi rendezvény.

Aki ezt az úti célt választja, két Komáromot üthet egy csapásra!

Tokaj a Tisza és a Bodrog találkozásánál, a híres Tokaj-hegyaljai borvidéken fekszik, mely a Világörökség része. Ez a történelmi borvidék a világ első zárt borvidéke 1737 óta. Tokaj ennek egyik központja és jelképe, mely város több évszázados borászati és helyi hagyomány, valamint különleges építészeti örökség őrzője.

Utcarészlet

Tokaj az egyetlen magyar település, mely név szerint említést nyert a Himnuszban. Ez is a város rendkívüli jelentőségének tulajdonítható. Fejlődésében a bortermelésen és borforgalmazáson kívül közlekedési csomóponti fekvése is közrejátszott. Tokaj volt a Kelet-Felvidék és a Kelet-Alföld között zajló szekérforgalom legfontosabb kapuja, Erdély sóbányászatának vám- és kereskedelmi központja.

A települést az első írott alak még Kőrév néven említi, mint két folyón is átkelést biztosító jelentős csomóponti helyet. A Tokaj elnevezés végleges alakja mögött török névadást sejtenek a régészek.

A rendezett tokaji borgazdálkodás kezdetét IV. Béla intézkedése óta számíthatjuk, vagyis amióta az uralkodó a tatárjárás után olasz szőlőművesekkel újra betelepíttette a hegyoldalt.

Tokaj-hegyalja

A település első vára egy földvár volt, amely a tatárjárás során elpusztult. A 14. századra már kővár állt itt, mely a diósgyőri uradalom része volt. 1705-ben II. Rákóczi Ferenc leromboltatta a várat, nehogy idegen kézre kerüljön. Így a város az amúgy is csekély méreteket öltő hadi jelentőségét is elveszítette.

A tokaji borok közül a leghíresebb a tokaji aszú, vagyis az aszúsodott és normál szőlő felhasználásával készített desszertbor. Évszázados technológia alkalmazásával készül, amelynek alapja az aszúsodott szőlőszemek késői szüretelése és az ezt követő különleges borkészítési eljárás.

A régi feljegyzések szerint az aszúbor készítését Szepsi Laczkó Máté erdőbényei prédikátor találta fel, aki Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasszony sátoraljaújhelyi Oremus szőlőjének terméséből készítette az első aszúbort, és azzal, mint húsvéti borral lepte meg úrnőjét. E történeti adat hitelességét Kazinczy Ferenc feljegyzése erősíti meg, amelyben Kazinczy Pétert, a fejedelemasszony jószágigazgatóját nevezte meg az említett történelmi adat forrásául.

A XVIII. század végére teljesedett ki Tokaj virágkora. A messziről idesereglő kereskedők hada véd szövetségekbe szerveződött. Görög, örmény és orosz kolóniák jöttek létre. Nagy Péter cár szőlőt bérelt és házat vett Tokajban, hogy biztosítsa udvara jó minőségű borforrását. Nem véletlenül hangzik így Tokaj jelmondata: Vinum regum, rex vinorum, vagyis “Királyok bora a borok királya!”

A hegy belsejében tekergőző, szinte átláthatatlan pincelabirintus legszebbike a Rákóczi-pince. Nagyterméből huszonnégy, együttesen másfél kilométernél is hosszabb járat ágazik el.

Rákóczi-pince

Azt tartják, a bor mértékkel fogyasztva orvosság. Szép számban fel is keresik e helyet a “gyógyulni” vágyók. Csatlakozzon Ön is egy kúrára!

Miskolc egyetemi város, a megye és környéke gazdasági, kulturális központja. Északkelet-Magyarország legnagyobb városa, egyben az ország legrégebben lakott területe.  Ez utóbbi tényt több mint 70 000 éves paleolit kori leletek bizonyítják. A hely a Miskóc nemzetségről kapta nevét, mely néven 1173 körül elsőként Anonymus említi a Gesta Hungarorumban.

Kazinczy utca

A város folyója a Szinva, mely 1878-ban elárasztotta a települést. A török is feldúlta, több tűzvész pusztított, s a II. világháborút szintén megszenvedte a város. Nem csoda hát, hogy Miskolc legrégebbi műemlékei a XVIII. század végéről, a XIX. századból, de leginkább az 1900-as évek első feléből valók.

1823-ban épült fel a Miskolci Nemzeti Színház, az ország első kőszínháza, de ez csak az ország mai területére igaz, mivel az első a kolozsvári volt. Wesselényi Miklós báró kezdeményezésével és támogatásával jött létre, s hírességek káprázatos sora lépett fel falai között. A színház első igazgatója Latabár Endre volt, a híres Latabár-színészdinasztiából.

Déryné olyan sikereket ért el itt, hogy miskolcinak számították, sőt halálát követően jelképes síremléket állított neki a város őt imádó közössége. 1880-ban az épületet átépítették, modernizálták. Ekkor emelték rá a tűztoronyként szolgáló tornyot.

Az 1990-es években az épületet kibővítették az eredeti méret kétszeresére. Ez a klasszicista és neobarokk stílusú épület a színházi előadások mellett többek között olyan rendezvényeknek nyújt otthont, mint a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál. 2001 óta rendezik meg nyaranta, világhírű operaénekesek és operaegyüttesek részvételével. Ma öt színpad található a 16 000 m² területű épületegyüttesben. Ma már kamaraszínház, bábszínház is működik Miskolcon.

Miskolci Nemzeti Színház

Sokáig úgy tartották, Miskolc a legszebb környezetű legszürkébb város. Ez az állítás azonban manapság már nem állja meg a helyét. A dinamikusan terjeszkedő város magába szippantotta az őt körülölelő festői környezetet.

Többek között: Tapolca hőforrásait, barlangfürdőjét, Hámor tavát, Lillafüred vízesését, a diósgyőri várat, Ó – és Újmassa ipartörténeti emlékeit, Csanyik vadasparkját, az Egyetemváros campusát, Hejőcsaba kastélyát, kastélyparkját, Görömböly pincesorát, az Avas-hegy temetőjét és kilátóját. Ez utóbbi a város jelképe.

A diósgyőri vár

Az egyetem épületei Miskolcon, az Egyetemváros nevű városrészben kb. 85 hektár területet foglalnak el. A Miskolci Egyetem – elsőként a hazai felsőoktatási intézmények közül – 2008 -ban elnyerte a Felsőoktatási Minőségi Díjat. A Bartók Béla Zeneművészeti Intézet, amely 1997 óta az egyetem része, a belvárosban található az ún. Zenepalotában. A Comenius Tanítóképző Főiskolai Kar 2000 óta tartozik az egyetemhez, ez Sárospatakon található.

A Miskolci egyetem főbejárata

A város területén több hatalmas park szolgáltatja a friss levegőt és biztosítja a kellemes kikapcsolódást a pihenni vágyók számára. Ezek közül az egyik legnépszerűbb a  Népkert. 56 921 m²-es területével Miskolc belvárosának legnagyobb parkja, melyet az 1870-es években alakítottak ki. Ekkor még ez a rész a város szélének számított. A II. világháború után Miskolc területe gyors növekedésnek indult, s így a park gyakorlatilag a belváros része lett. Az elkövetkezendő pár évtizedben villanegyeddé alakult, s napjainkban is szép villák ékeskednek itt.

A Népkert

A rendszerváltás óta a település kulturális és idegenforgalmi szerepét igyekszik erősíteni. Míg egybeforrt Nagymiskolc városa, a városmag is megmutatta, hogy kiaknázatlan értékeket rejtett a gondozatlanság mögött.

Miskolc megérdemli, hogy ezért a nagy igyekezetért elismerésül meglátogassuk!

Szentendre a Dunakanyar kapujában, a Szentendrei-szigettel szemben, gyönyörű természeti környezetben fekszik. Ezen lenyűgöző adottsága mellett művészetével és kultúrájával ragadja magával a látogatót. A város és a szerb kultúra erősen összeforrt. Ezt, az akkoriban délszlávok által lakott helyet az írott történelem először Ulcisia Castra (Farkasvár) néven említi, mint a római erődrendszer egy fontos részét. Ez a név nem latin, hanem a hajdanán itt állott település nevének latinos változata.

Szentendrei látkép

Szentendre névadója I. András volt, aki a XI. század derekán megszilárdította az ország függetlenségét.

A népvándorlás korában a környék nem volt lakott hely. A 9. században a honfoglaló Árpád fejedelem vezértársa, Kurszán fejedelem itt telepedett le, aki a római őrhely és a hozzá tartozó polgári település romjait felújíttatta, s erődítménynek használta.

A 9-12. század között a város története gyakorlatilag ismeretlen. A 12. században már a veszprémi püspökség oklevélkiállító székhelye volt Szentendre. A 12. századi városmag a korábbi római őrtoronyhoz képest a Bükkös patak másik oldalán, a ma is meglévő Szent András-templom köré összpontosult.

A török korban a város elnéptelenedett. Egy 17. századi összeírás alapján a városban egyetlen családfő volt, vagyis legfeljebb egy családnyi állandó lakos, valamint a hozzájuk tartozó kiszolgáló személyzet jelentette a teljes létszámot. Az 1690-es évektől a lakosság száma lassan gyarapodni kezdett, és 1872-ben érte el azt a szintet, amikor a falusi viszonyok helyett ismét a városias jelleg dominált.

Szentendre utcakép

A kisváros sajátosan mediterrán hangulata az elmúlt évszázadok folyamán alakult ki, amikor a törökök kiűzése után a magyarok mellett szerb, dalmát, szlovák, német és görög telepesek népesítették be. A felvirágzás emlékeit mindmáig őrzik a város délies hangulatú, barokk stílusú polgárházai, templomai, macskaköves utcácskái, szűk sikátorai.

Az 1690-es nagy szerb kivándorlás jelentős számban hozott Szentendrére szerbeket, akik maradandó nyomokat hagytak a város képén és kultúráján. Mindenekelőtt a mai városközpont szerb kereskedőházai őrzik emléküket.

A szerbekkel együtt jelentős dalmát bevándorlás is volt. A dalmát családok a Szamár-hegyen telepedtek le, ahol ma a Dalmát utca őrzi emléküket. Ebben az utcában még az 1980-as években is kizárólag a dalmát családok leszármazottai éltek.

Az 1700-as évek végére felépült Szentendre büszkeségének java, s megteremtődtek kultúrájának sajátos alapjai. Ez a gazdag hagyomány vonzotta ide később mindazt amivel Szentendre kiteljesedett. Nem más ez, mint a Művésztelep és az ország legjelentősebb Skanzenje. A nyugodt kisvárosi élet a század eleje óta vonzza ide a művészeket. A szentendrei művésztelep 1929-ben jött létre. Ma is több mint kétszáz képző- és iparművész, valamint író, költő, zeneművész és színész él a városban, többnyire budapesti kiállítási és munkalehetőségekkel.

Az 1967-ben alapított  Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Skanzen) a 18-20. századi népi építészetet, a falusi és mezővárosi társadalom különböző rétegeinek lakáskultúráját, életmódját mutatja be. Mindezt hagyományos, mesébe illően kedves  környezetben tekintheti meg az idelátogató vendég. 2003 óta látogatható a Néprajzi Látványtár a Múzeum új igazgatási épületében, ahol egy beltéri időszaki kiállítóterem, a Skanzen Galéria is található.

A Skanzen

A Skanzenben 2009-ben Európa leghosszabb múzeumi vasútvonala épült meg. A több mint két kilométeres sínpályán a felújított, ipari műemléknek számító Ganz–Jendrassik-féle motorvonat szállítja az utasokat. Korhű jegy- és információs rendszerrel működik, s a motorvonat személyzete is autentikus öltözetben fogadja a napi 100-120 utast. A vonalon öt megállót alakítottak ki, így a műemlékvonattal kényelmesen megközelíthetők a skanzen tájházai.

Szentendre 1979-ig Magyarország egyik legkisebb városa volt. Ősi városához számos kisebb település csatlakozott az évszázadok során, ezek ma Szentendre különböző, hagyományos elnevezéssel bíró városrészei: Izbég, Pannóniatelep, Szamárhegy, Püspökmajor, Pismány. A város azóta is terjeszkedik a környező hegyek felé, és már túllépte a 25 000 fő állandó lakosságot.

Szentendre közismert és közkedvelt kirándulóhely. Az egyéni múzeumokban neves helybeli művészek tárlatait tekinthetjük meg, továbbá a Művészet Malom Képzőművészeti és Kulturális centrum időszaki kiállításaiban gyönyörködhetünk.

Ez az ódon hangulatú Duna-parti kisváros békés sziget a mai rohanó világban!

Szilvásvárad ismert és elismert üdülő és kirándulóhely. A Bükk lábánál fekszik, a hegységtől északnyugatra, a tenger szintje felett mintegy 345 méterrel. A község határában terül el a  Szalajka-völgy, mely a Bükki Nemzeti Park része, természetvédelmi terület.

Szilvásvárad légifelvétel

Az itt magasodó hegy belsejében a Szalajka-patak vizének ereje megdöbbentő barlangrendszereket alakított ki. A hegyalja szoknyafodraiban az oldott mészkő folyamatosan kirakódik, így a forráspatakok felső szakaszán laza kőszövet alakul ki. Ezt a csodálatos jelenséget tárja elénk a sokunkat ámulatba ejtő  Fátyol-vízesés .

Szalajka-völgy  Fátyol-vízesés

A Bükk hegység környékét már lakta a kőkori ember. Az Istállóskői-barlangban az ásatások 35–40 000 éves leleteket hoztak napvilágra. A honfoglalás után az Ug nemzetséghez tartozó vadászok lakták az Uppony, Dédes és Szilvásvárad közötti területet.

Feltételezhető, hogy a 12. században a Miskóc nemzetségbe tartozó Borsok birtoka volt egészen 1332-ig, mikor is Károly Róbert a Széchyeknek adományozta. Ez időről ismerjük a község nevének azon írott alakját, ahol földesúri jobbágyfaluként szerepel Warad formában.

1365-ben I. Lajos kezébe kerül Éleskővár, Gerennavár és így Wárad is. Ezúton tehát Wárad lakossága királyi várnép lett. 1373-ban a falu nevét már Zylvaswaradnak írták. 1438-ban a király a Palóczyaknak adományozta a birtokot, így a falu ismét jobbágyfalu lett. A Palóczyak után a Perényiekhez került a birtok, és ők az “akié a föld, azé a vallás” elvén reformátussá térítették lakóit. Itt épült hazánk egyetlen református körtemploma.

1666-ban az uradalom Keglevich Miklós gróf tulajdonába került, és egészen 1894-ig a Keglevich család tulajdonában is maradt. Ez idő alatt jelentek meg itt az első manufaktúrák. A Szalajka-völgyben keménycserépgyár és téglagyár, valamint üveghuták, vashámorok, hamuzsírfőzők üzemeltek. A Keglevichek idején épült a klasszicista stílusú református kerektemplom, az új grófi kastély, számos uradalmi épület, az iskola és a református temető.

A Keglevichek után Erdődy Rudolf lett a település birtokosa, majd 1900-ban a cseh lovag Wessely vásárolta meg az ekkor a Szilvásnak nevezett területet, ahová ipari létesítményeket telepített.

Az iparvasúton keskeny nyomtávú kis gőzmozdony húzta a kocsikat, hordta a mészkövet a Szalajka-völgyben épített sodronypálya végállomásáról a mészüzembe. 1966 óta az egykori iparvasút kirándulóvonatként működik.

A kisvasút

1906-ban a magyar királyi belügyminiszter a falu nevét a mai formájára, Szilvásváradra módosította. 1914-től az új tulajdonos Pallavicini Alfonz Károly őrgróf lett. Ő építtette a katolikus kápolnát 1924-ben, és területet adományozott a katolikus temető létrehozásához.

1983-ban nyitotta meg kapuit az Orbán-ház. Az 1880 körül épült ház az itteni népi építészet szép példája. Egykori tulajdonosa az 1700-as években nemesi címet kapott Orbán család volt. Ma múzeumi kiállítóhely.

Az Orbán-ház

Ez időtájt a turistáknak nem volt könnyű dolguk, ha a Szalajka-völgyben akartak barangolni, ugyanis a területet kerítéssel vették körül, és csak nehezen beszerezhető engedéllyel engedték be a látogatókat.

1971-74-ben megépült a Szalajka-völgyben az erdei múzeum. A Bükkbe vezető tanösvény végén magasodó Millenniumi Kilátó, a börtönmúzeum és helytörténeti kiállítás is nyitott kapukkal várja a településre érkező vendégeket.

A lipicai ménest 1952-ben telepítették a Szilvásvárad fölötti Csipkéskútra. 1976-ban építették fel a Szalajka-völgy bejáratánál a lovas stadiont, majd 1980-ban a fedett lovardát, ahol minden évben lovas versenyeket rendeznek. A törzsménistálló, a kocsimúzeum, a lovastörténeti kiállítás, a legelő ménes megtekintése mind-mind felejthetetlen élményt nyújt.

Szilvásváradon található Magyarország egyetlen egycsöves bobpályája és hazánk első kalandparkja, mely kihívások sokaságával várja az elszánt látogatókat.

A Bükkbe vezető tanösvény végén magasodó Millenniumi Kilátó, de börtönmúzeum és helytörténeti kiállítás is várja a településre érkező vendégeket.

A völgyben elénk táruló patakok, vízesések, pisztrángos tavak csodás látványt nyújtanak. Az Ősember-barlang, a múzeumok, a vadaspark látogatása elengedhetetlen része a kirándulásnak, akárcsak az erdei kisvasúttal történő utazás. A Szalajka-völgy, ahol a látogatók szabadon élvezhetik a csodás környezetet, a friss, tiszta levegőt, a nyugalmat.

Hangulatos éttermek, négycsillagos wellness-szállodák, panziók és magánszálláshelyek, valamint egész évben programok sokasága várja az ide látogató turistákat. A gasztronómia szerelmesei is elégetten távoznak egy itteni hangulatos kis vendéglőben elköltött ebéd után. Gondoljunk csak a helyben tenyésztett pisztrángra, amely akár sütve, akár füstölve fenséges étek.

A természet bőkezűen mérte ajándékait, amikor Szilvásvárad került sorra! Győződjön meg erről mindenki saját maga!

Vác katolikus püspöki székhely, Pest megye ötödik legnagyobb lélekszámmal rendelkező városa. Gazdag kulturális élete és 900 éves történelme miatt vonzó idegenforgalmi célpont. Főleg tavasszal és nyáron sok turista látogatja ezt a mutatós dunaparti települést.

I. István király Vác városát püspöki székhellyé tette. I. Géza fejedelem is olyan nagy jelentőséget tulajdonított ennek a helynek, hogy azt kérte, itt temessék el.

Vác kiemelkedő képességű főpapok sorát vonultatta fel, akik éltek is adottságaikkal. A domonkos rendi szerzetesek számtalan pompás épülettel, létesítménnyel gazdagították a várost. Felépítették többek között a Fehérek templomát (ők maguk is fehérben jártak), a Mária Teréziát köszöntő diadalív Kőkapuját, s nem utolsó sorban a Székesegyházat.

A Székesegyház

A város ünnepélyes terén, a Konstantin téren áll a monumentális székesegyház, mely hatalmas épülettömbjével már messziről felhívja magára a figyelmet. A turisták által váci Dómnak, a helybéliek által Nagytemplomnak nevezett épület a város megragadó eleme, mely klasszicista egyszerűségével nyűgözi le látogatóit. Az osztrák Franz Anton Pilgramot kérték fel a székesegyház tervezésére. A tervben egy díszes, későbarokk, kéttornyú templom állt, mely a római Szent Péter-Bazilikához hasonlóan oszlopos kőkolonáddal csatlakozott volna a téren álló egyházi intézményekhez, a papneveldéhez és a Püspöki Palotához (ezek szintén ebben az időben épültek).

Akkoriban lett újonnan váci püspök Migazzi Kristóf, akinek kevésbé nyerték el tetszését Pilgram tervei. Az építkezés azonban már megkezdődött az alapokat lerakásával. Migazzi az olasz építészt, Canavale Isidore-t kérte fel, hogy az 1761-ben lerakott alapokra tervezzen egy, az eredetinél jóval kevesebb költséget kívánó székesegyházat. Az építkezés a jó anyagi háttér miatt igen gyorsan haladt, így 1772-ben sor kerülhetett a felszentelésre. Az épületen zömében a klasszicizmus jegyei figyelhetők meg, de a főhomlokzati oszlopcsoport, az ezek fölött lévő szobrok és a lanterna még a barokk szellemiségét tükrözi. A dóm belseje a katolikus templombelsőkhöz viszonyítva meglepően világos tér. A berendezés, illetve a falak freskói későbarokk stílusúak. A Dóm alatt altemplom húzódik, ahol három csoportban püspökök, kanonokok és világiak nyugszanak.

Hangulatos váci utcakép

Kedvező adottságai miatt a terület évezredek óta lakott. Már a honfoglalás korában is település volt a mai Vác helyén.

A középkorban a vízpart mellett egy kiemelkedő részen megépült a váci vár. Szükség is volt rá, hiszen a város a történelmi Magyarország középpontjában volt, így a fontos hadiesemények mindig érintették. Még a középkorban is templom, püspöki székház és egy erődítmény állt a mai vár és környékének területén. Ez a településrész a XV. században élte első virágkorát, Báthory püspök idején, amikor újjáépítették többek között a Székesegyházat és felújították a Püspöki Palotát is. Majd következett a török hódoltság időszaka, amely folyamatos harcokat és gyakorlatilag a teljes pusztulást jelentette. A törökök hódításáig a várost béke és fellendülés jellemezte. A törökök elleni harcban a templom ismét elpusztult, majd helyére dzsámit és minaretet építettek. 1686-ban Vác felszabadult a török uralom alól, de a város szinte teljesen elpusztult a templommal együtt. 1760-ra a templom ismét felépült, ezúttal barokk stílusban, de a várat már nem állították helyre.

A vár maradványai

A vár területén napjainkban is régészeti munkálatokat végeznek, így a vár udvara nem látogatható. Sajnálatos módon az eddigi feltárásokból nem készült kiállítás. A területet körbejárva azonban bepillantást nyerhetünk a vár egykori megjelenésébe.

A Duna nagyban befolyásolja a város hangulatát. A belvárosi részen a parton parkosított területet alakítottak ki, a külváros partját pedig – a tilalom ellenére – strandolók százai töltik meg a meleg napokon.

Vác ma dinamikusan fejlődő kisváros, fejlett intézményhálózattal, aktív közélettel. Kiépített Duna-partja a vízi és a kerékpáros turizmus potenciális fellegvárává teszi!

Kalocsa egyidős a magyar állammal. A települést eredetileg a Colocsa (ejtsd: Koloksza) névvel illették, valószínűleg azért, mert a “colosa” mocsaras, lápos területet jelent, mely “vendégmarasztaló” talajtípus akkoriban jellemző volt a környéken. Később, a török időkben a helytelen fordításoknak köszönhetően Kalokia néven emlegették a várost. A település magyarosított neve először az 1750-es években bukkant fel.

Az érseki palota és a főszékesegyház

A város egyike a négy magyarországi római katolikus érseki székhelynek. Legnevezetesebb épületei közé tartozik az érseki palota, mely megépítését 1775-ben Batthyány József érsek kezdeményezte. A barokk stílusú palotába az egykoron itt  magasodó vár bástyáját is beépítették.  Az épület könyvtári szárnyában kapott helyet a híres főszékesegyházi könyvtár, melyet rokokó stílusú faburkolat bélel. A palota kápolnájának és dísztermének falait színes freskók borítják. A díszterem fényét emeli, hogy itt áll Liszt Ferenc zongorája, melyen a mester több hangversenyt is adott.

A kalocsai főszékesegyház Magyarország egyik legrégebbi székesegyháza. Ez az impozáns barokk épület méreteivel és díszítettségével kápráztatja el a látogatót. A főszékesegyház égbetörő tornyaiban hét harang foglal helyet, ezek közül egy használaton kívüli. Az első székesegyházat 1050 előtt építhették, melyről csak az ásatások alapján vannak sejtéseink. 1795. július 18-án délután villám sújtotta a főszékesegyházat, melynek egy része a tűz martalékává vált. A felújításkor készültek el a templom stílusától jelentősen eltérő, klasszicista rézsisakok.

1908-1912-ben jelentős felújítást és ásatásokat végeztek a templom körül. A mai berendezés egy része ekkor készült, illetve a szentély fölé, a tetőgerincre ekkor épült a torony. A főhajót megmagasították, a nyugati és a déli bejárathoz szélfogóval ellátott ajtókat készítettek, a szentély köré pedig sugárkápolnák épültek. Az I. világháborúban a harangokkal együtt elvitték a torony és templomtető rézfedését is, melyet 1922-ben pótoltak.

Hazánkban Szeged és Kalocsa környéke a két fő paprikatermő vidék. A legenda szerint ebben a két régióban az emberek átlagéletkora magasabb volt, mint az ország többi részén, ami a tudósok szerint a sok pirospaprika fogyasztásának volt köszönhető. A magyar őrölt pirospaprika külföldön is kedvelt fűszerfajta.

Egy másik nevezetesség, amiről e város világszerte ismert a kalocsai népi hímzés. A kalocsai, a szabadrajzos és a kevert öltési módokat szabadon felhasználó népi hímzések csoportjába tartozik. A ritmikusan visszatérő díszítések esetében is elég gyakran akad olyan motívum amelyen apróbb változtatás van. Nem fordulhat elő, hogy Kalocsán egy kis terítőt kétszer egyformán varrna valaki!

Minden nyáron itt kerül megrendezésre a Kék Madár Fesztivál, ahol változatos programok, kézműves mesterek vására és játszóház várja az érdeklődőket. Egész évben képzőművészeti és népművészeti kiállítások, klasszikus, jazz és népzenei koncertek, operaelőadások szórakoztatják a nagyközönséget.

Kalocsán bizony nagy kanállal ehet a kultúrára éhes  látogató !

Méltán lehetünk büszkék e településünkre, mivel a Világörökség Bizottság 1987-ben a Nógrád megyei palóc falut, Hollókőt, felvette a Világörökségi Listára. A 17-18. században kialakított falu, a tradicionális építészet és a 20. századot megelőző falusi élet páratlan példája, melyet sikerült eredeti állapotában megőrizni. Mindmáig élő, lakott település.

Kiss József volt az a műemlékvédő építész, aki kezdeményezte Hollókő, azon belül is Ófalu műemlékké nyilvánítását.

A település történelmi része az Ófalu, ahol semmi sem bolygatta az eredeti faluszerkezetet. A kedves kis házak sorra különféle néprajzi, helytörténeti gyűjteményeknek adnak otthont. Némelyek a múltat idéző emlékházakká, vagy a turistákat ínycsiklandozó falatokkal váró vendéglőkké lettek.

A falu története a XIII. századig nyúlik vissza. A település vára a tatárjárás után épült fel a Szár-hegyen, mely erődítményhez egy régi legenda fűződik.

Bizonyos Kacsics András elrabolta a szomszédos földesúr szépséges asszonyát, s épülő várába zárta. Az asszony dajkája azonban, aki „boszorkány” volt, szövetkezett az ördöggel. Rávette őt, hogy fiai változzanak hollóvá, s az asszonyt fogva tartó falakat kőről kőre bontsák le. Így is tettek. Mivel jólnevelt hollófiak voltak, nem szórták szét a köveket, hanem egy közeli bazaltsziklán új várat raktak belőlük. Ez lett Hollókő vára, a várrom alatt elterülő falu pedig Hollókő.

Az izgalmas, mesebeli történet után most következzen a valóság.  A vár, igazából a vár alatti területről kapta a nevét, ami a hollók kedvelt szálláshelye volt. A települést pedig egyszerűen csak elnevezték a várról.

A vár nemigen számított különösebben jelentősnek, veszélyesnek. Akkoriban teljes védereje mindössze huszonegy vitézből állt. A török hódoltság idején Hollókő is elnéptelenedett. Újratelepítése hamarosan megtörtént, s 1720- ban már községként szerepelt a nyilvántartásban.

A pár száz lakosú falucska büszkesége egy 1889-ben közadakozásból épült  fatornyú, hasított zsindellyel fedett kis római katolikus templom. Az épület kivételesen jó állapota és egyszerűségéből fakadó szépsége miatt valóságos kis ékkő.

A településen többször pusztított tűzvész.  A házakat fából építették, s  könnyen gyulladó zsúptetővel fedték. A szabad tűzhelyek használata pedig számtalan lehetőséget kínált a tűz terjedésére. A nagy fordulópontot az 1909-es nagy tűzvész jelentette, mely hatalmas pusztulás rádöbbentette az embereket, hogy cselekedni kell.  Az immár vályogfalú házakat kőalapra emelték, és cserépzsindellyel fedték, megőrizve eredeti formájukat. Az ősi palóc népi építészeti stílus emlékeit magán viselő Ófalu az átépítést követően 1911-re nyerte el mai arculatát.

1964 óta működik e festői környezetben az a falumúzeum, amely egy jellegzetes palóc parasztcsalád hétköznapjaiba enged betekintést. Körbenézhetünk egy berendezett lakásban, megcsodálhatjuk a palóc nép viseletét, s szemügyre vehetjük gazdasági eszközeit. A többi már a fantáziánkra van bízva!

A hollókői népviselet a mai napig élőnek tekinthető, de már csak a vasárnapi szentmisékre, jeles ünnepek alkalmából veszik fel a lányok és asszonyok. A férfiak a XX. század közepe óta nem hordják. Az ünnepi felsőruházat valaha a család anyagi helyzetét is tükrözte, s egyben öröklődő vagyontárgy volt.

Augusztus 19-20-án minden évben megrendezik a „Palóc Szőttes” folklór fesztivált. Ilyenkor sok ezer érdeklődő turista tekinti meg a vonzó tájat és a változatos, színpompás programokat.

Emellett a faluban továbbra is folyik a mindennapi élet, a helybéliek a környező kisparcellákon hagyományos szőlőműveléssel foglalkoznak.

Hollókő eredeti, tiszta és békés. Itt olyan világot találunk, amilyenre vágyunk!