Sopron sokunk által már látogatott úticél. Azonban ezt a helyet érdemes többször is felkeresni, mivel a “leghűségesebb város” (civitas fidelissima) minden alkalommal egy újabb arcát mutatja meg nekünk.

A régi magyar Suprun személynevet ófranciául írták le először: Cyperon. Ez vált később hangzása miatt egyre inkább Sopronná.

1920-ban a trianoni béke Ausztriának ítélte a várost, azonban a lakók által kikövetelt, 1921. december 14-én megtartott népszavazáson elsöprő többséggel győzedelmeskedtek azok, akik a Magyarországhoz való tartozás mellett tették le voksukat. Ez alkalomtól viseli Sopron a leghűségesebb város előnevet.

Német neve Ödenburg, első említésekor Odinburch, ami elpusztult várat jelet. Ez a név a római romokra utal, mely nép időszámításunk kezdete körül terjeszkedett idáig. Az egyik nyugatra tartó, Aquincumból eredő hadi útjuk vezetett erre. A mai városközpont helyén már akkoriban is fejlett volt a városi élet. A római épületek nyoma a mai napig látszik a belváros alaprajzán, s a valaha ott álló fórum szobrai is előkerültek. A népvándorlás-kori népek a romokra épített sáncerődöt hagytak maguk után, így az érkező magyaroknak volt mire állítani a vármegyei ispán erődjét.

Annak idején ez a település Európa egyik első “főútja”, a Borostyánkőút mellett feküdt, ezáltal nem volt soha kikerülhetetlen. Szerencsés elhelyezkedésének köszönhetően, ha valaki Sopronra  szemet vetett, inkább kis kitérőt kellett tennie. Nem is járt igazán sikerrel senki, aki ezzel megpróbálkozott.

A XIII. században cseh, osztrák és magyar uralkodók folytattak érte harcot, majd a tatárok, illetve a törökök támadásának állt ellen sikeresen a város. Igaz, ezen csatározások alkalmával nem kerültek nagy erők mozgósításra a támadók részéről. A kuruckor jelentősebb hadmozdulatai, és az 1848-49-es szabadságharc csatái is elkerülték ezt a gyönyörű, patinás helyet. Ha gazdát is cserélt, ezt általában nem kísérte vérontás. Napóleon is békében vonult be a településre. Azonban a II. világháború és az azt követő időszak borzalmaiból jócskán kijutott a városnak. Ennek ellenére, csodával határos módon, kincseinek java megmaradt.

1354-ben Sopron már saját iskolával büszkélkedhetett, 1366-tól pedig már fizetett jegyző hajtotta végre tanácsa határozatait. A XV. században pedig önálló levéltára és kancelláriája működött. Szinte hihetetlen, hogy a mai napig fennmaradt egy, az 1379-es évből származó háznyilvántartási ív.

1402-re a lakosság száma meghaladta a négyezer lelket!

Az 1676-os tűzvész után építették a város jelképévé vált, kettős célt szolgáló Tűztornyot. A magasból a tüzet figyelő őr a nemes érkezők közeledtét is köteles volt jelezni trombitája segítségével. A vár ekkorra már elveszítette jelentőségét, árkát betemették, köré, némely helyen falai felhasználásával palotákat, házakat építettek. Manapság ezért “vár alakú” a Belváros.

A soproni bor – mely előállítása akkoriban a helybéliek zömének megélhetését biztosította- felvásárlója akkoriban Szilézia volt, azonban a poroszok meghódították ezt a területet. Nagy csapást jelentett a város számára, hogy Poroszország nem volt éppen baráti viszonyban Ausztriával. Mivel már nem volt kinek eladni a zamatos nedűt, 1748-ban a szőlőtőkék java részét kivágták. A megélhetés miatt az érdeklődés a kézművesség felé irányult.

A nagy fordulópont akkor következett be, amikor 1753-ban Rieder János szegkovács a Sopronhoz tartozó, mindig füstölgő erdős hegyoldalból műhelyébe vitt néhány parázsló “kődarabot”. Hat év múlva már üzemelt is az ország első szénbányája a területen, és ez így folytatódott 1759-től még vagy két évszázadon keresztül. A soproni ágyú- és a harangöntő műhelyek is egyre népszerűbbek lettek.

De mivel műszaki kultúra csak ott virágozhat, ahol maga a kultúra is virágzik, Sopron valóban a kultúra fellegvára volt. Neves nyomdáiban állították elő Eszterháza Európa hírű színházának több mint hetven szövegkönyvét. Számos koncertet adott itt Haydn, a méltán elismerésnek örvendő népszerű  zeneszerző.

Evangélikus líceumában és katolikus gimnáziumában többek között olyan hírességek tanultak, mint Faludi Ferenc, Batsányi János, Berzsenyi Dániel, Vajda Péter és legutóbb Weöres Sándor. Széchenyi István is itt tett magánvizsgát. Itt léptették elő Széchenyi Istvánt főhadnaggyá, és 30 évvel később, 1839-ben itt szolgált bakaként Petőfi Sándor.

Az elcsatolt országrészek intézményei mind ellehetetlenedtek, Sopronban pedig fakitermelő, harangöntő színesfémkohászat, működő szénbánya biztosított hátteret a felsőoktatásnak. A nagy hírű selmecbányai Erdészeti, Bányászati és Kohászati Főiskola is hamarosan ide költözött.

Egyszer csak, ezen a nyugati országhatárokkal körülvett településen – a határsáv szigorítottan kezelt területén – megbénult az élet. Bő harminc év elteltével sikerült csak újra, a visszatérő németajkú lakók segítségével régi helyét megtalálnia a világban.

E pompás város számtalan múzeummal büszkélkedhet, így a kíváncsi nagyközönség megtekintheti a temérdek látnivalót. Ha ez a gyönyörű város ilyen hűséges volt hozzánk Magyarokhoz, hálánk kifejezéséül látogassunk el Sopronba, és csodáljuk meg a hosszú évszázadokon keresztül megőrzött értékeit!

Mosonmagyaróvár hajdanán még nem létezett. Először Moson tett szert jelentőségre, vára már 1030 körül megyeközpont volt. Az 1300-as évek végén Óvár vette át a szerepét, mely település Moson vármegye székhelyeként jelentős mértékben részt vett az ország közigazgatásában.

Trianon folytán területe nagy részét elvesztette, s a mai napig különböző neveken Győrrel alkot egy egységet. A két szomszédos vár 1939-ben miután már a gyakorlatban régen egyesült, jogilag is megpecsételte az összeolvadást. Azóta viseli e település a mai, háromszorosan összetett Mosonmagyaróvár nevet.

Moson és Magyaróvár közös határánál, az egyesülés nyomatékosítása érdekében 1939-ben az erdélyi fatemplomok stílusában épült a feltűnően magas toronnyal ékeskedő Nepomuki Szent János református templom.

Az óvári várat a római romok maradványaira építették. A szabálytalan négyszög alaprajzú vár régi felvonóhídjának helyén manapság téglahíd vezet a várkapuhoz. Az oldalfalakban a kapuőrség régi őrszobái és hét gótikus ülőfülke még ma is megtalálható. Valamikor négy saroktornya volt az épületnek, de 1810-ben, mivel akkorra már elveszítette hadászati jelentőségét, a második emelet kialakításakor ezeket beépítették.

A Bécset védő erődvonal egyik bástyájaként is számon tartott település, fontos hely volt a reformáció számára is. Itt alapított nyomdát a magyar nyomdászat úttörője Huszár Gál, az új hit terjesztője, amikor 1554-ben a város prédikátora lett. Az 1700-as évek végén német iparosmesterek építették a város plébániatemplomát, tőlük kapta védőszentjeként Szent Gotthárdot.

Albert Kázmér szász herceg 1818-ban e helyt hozta létre a mai Agrártudományi Egyetem elődjét, a Gazdasági Tanintézetet. Itt képezte magát többek között az egyik legnagyobb osztrák költő, Nikolaus Lenau, valamint a bajor trónörökös, aki az itt elsajátított magyar nyelvtudása segítségével alapította a HBH bajor királyi serfőzdék hálózatát.

Napjainkban az épület az agrártudományok otthona, valamint egyetemtörténeti, illetve a Hanság élővilágát bemutató kiállításoknak biztosít helyet.

A város egyik legrégebbi lakóháza a Wallisch-ház, mely a XVIII. században nyerte klasszicista formáját. 1891-ben épült a reneszánsz stílusjegyekben bővelkedő régi vármegyeháza, ma Városháza. Széchenyi Istvánt 1847-ben választották a megyei rendek országgyűlési képviselővé, erről tanúskodik a régi városháza homlokzati domborműve.

A hely jelentős forgalmának köszönhetően sok fogadó és szálloda létesült a környéken. A várral szemben található az 1600-as években már népszerűségnek örvendő barokk Habsburg-ház, mely helyen adták – a hagyomány szerint – a vendégek kezébe az első magyar nyelvű étlapot.

A fürdőzést kedvelő, kényeztetésre vágyó turisták is hódolhatnak szenvedélyüknek. Felfrissíthetik a városnézésben elfáradt tagjaikat a gyógyfürdőben, melyet a bővizű termálkutak 2000 méter mélyről feltörő, 74 C -os minősített gyógyvízzel látnak el.

Ez a pompás város bőségesen jóllakatja a kultúrára éhes látogatót, méltó úticél a kulturális turizmus jegyében kirándulni vágyó utazó számára.

Nagycenk azóta szolgál rá igazán a nevében rejlő jelzőre, amióta Kiscenk beléolvadt. Az első okirat 1291-ből még Zenk néven említi a települést. Széchenyi György 1677-ben, amikor a törökök végleg még ki sem vonultak, mindkét Cenket megszerezte. A tekintélyes főpap 103 évnél is hosszabb élete folyamán a református prédikátorokat elítélő bíróság tagjaként is bevéste nevét a történelembe.

A Széchenyi-család előbb Kiscenket tette uradalmi központjává. 1741-ben költözött a birtokra gróf Széchenyi Antal és felesége Barkóczy Zsuzsanna, akik felépíttették a gyönyörű kastélyépületet. Mai, barokk kora-klasszicista formáját többszöri átépítés után nyerte el.  Innen indul az a két és fél kilométer hosszú hársfasor, mely egy kis dombon álló Glorietthez vezet, melyet Széchényi Ferenc és József  nádor találkozásának emlékéül állítottak. Később ezen a dombon emelték Széchenyi Béla és felesége síremlékét.

Azonban, aki szinte a legtöbbet tette a helység felvirágoztatása érdekében, az 1785-ben a ide költözött Gróf Széchenyi Ferenc volt. A gazdaságot látványosan fejlesztette, és hogy birtoka oktatási és kulturális központ legyen, tudósokat és művészeket alkalmazott.

A tudós gróf 1802-ben a Nemzeti Múzeum alapjául adományozta hatalmas gyűjteményét. Felbecsülhetetlen vagyonát 1814-ben, három hitbizományt alapítva osztotta fel fiai között. Nagycenk, Istvánnak jutott, aki tetteivel még apja hatalmas eredményeit is túlszárnyalta. Országosan egyedülálló angol telivér ménest, selyemhernyó tenyészetet, selyemgombolyítót, malom-és szövőipart, valamint saját cukorgyárat hozott létre. Annak érdekében, hogy Magyarországon elsőként gázvilágítást vezethessen be kastélyába, saját gázgyárat is alapított. Az épület komfortfokozata egy évszázaddal megelőzte a kort, ennek bizonyítéka többek között a külön fürdőszoba és a vízöblítéses vécé kialakítása.

A kastélyban kialakított Széchenyi István emlékmúzeum földszintjén az akkori arisztokrácia életformáját felidéző bútorok mellett a névadó munkásságának tanúbizonyságául szolgáló dokumentumok is helyet kaptak.

A “Legnagyobb Magyar” végül Nagycenken lelt végső nyugalomra. A család klasszicista temetőkápolnájában csupán egyetlen szerény, mindannyiunk számára ismerősen csengő felitart emlékeztet bennünket hazánk nagyjára: Voltunk, mint ti, lesztek, mint, mi.”

A fent olvasott lenyűgöző ismeretek birtokában senki ne csodálkozzon azon, ha a következő belföldi kiruccanás alkalmával Nagycenken találja magát.

Lébény, Győrtől mintegy 20 kilóméterre, a Hanság és a Mosoni-síkság határán fekvő nagyközség. Területe az őskortól kezdve lakott hely volt. A település a múlt század végén másfél évtizedig nem létezett, ahogy Mosonszentmiklós sem. 1989-ig Lébénymiklós volt csak a térképen, ezután váltak csak szét a kényszer szülte házasságból. A Győr nembeli ispánok az 1100-as évek végén Szent Jakab apostol tiszteletére bencés monostort alapítottak Lébényben. Az új apátságot az akkori szokásokhoz híven a király, II. András javaiban megerősítette. Az ország vezető nemzetségei akkoriban helyzetük egyházi megerősítése érdekében nemzetségi monostorokat alapítottak. Ebből a korból öt lenyűgöző, monumentális épület- Ják, Türje, Zsámbék, Árpás és Lébény-apátsági temploma- maradt ránk. A román stílusban épült lébényi templom Magyarország egyik legjelentősebb középkori építészeti emléke, legkorábbi nemzetségi monostortemploma.

A lébényi bazilika háromhajós kiképzésű épület, kereszthajója azonban nincs. A nyugati főhomlokzat falfelületein kevés a díszítés. Az alsó szinten és a keleti homlokzaton szépen faragott párkány fut végig. A főhomlokzat nagy, egyszerű felületeivel éles ellentétben áll a félköríves főkapu és a déli mellékkapu gazdag díszítése. A kapuk levélmintás oszlopfői és az oszlopközöket kitöltő növényi alakzatok a hazai román kori művészet legszebb alkotásai közé tartoznak. A templom belső elrendezése világos, áttekinthető.  A berendezés nagy része, a szószék, az oltárok, a színes ablaküvegek, a 19. századi helyreállításkor készültek. Ekkor javították ki a külső és belső díszítések sérüléseit is.

2006-ban ünnepelték a lébényi római katolikus templom fennállásának 800 éves évfordulóját.

Látogasson el Lébénybe, hogy Ön is szemtanúja lehessen az építészet e grandiózus alkotásának!

Győrt a vizek városaként szokták emlegetni. Nem hiába, mivel itt ömlik a Mosoni-Dunába a Rába és a Rábca.  Győr régi elnevezése: Arrabona.

A rómaiak idejében ez volt az egyik legjelentősebb határerőd, mely a vidék legfontosabb hadi és kereskedelmi útvonalát biztosította. A népvándorlás során az avaroknak sikerült itt megvetni lábukat. A rómaiak pusztuló várát megerősítették, és a helységnek a Győr nevet adományozták.

Győr mára már Magyarország harmadik, műemlékekben leggazdagabb települése. A barokk belváros rekonstrukciójának elismeréséül elnyerte a műemlékvédelem Európa díját. Ebben a patinás, sokszínű városban az építészeti, kulturális és természeti értékek sora ötvöződik egymással. Győr egyik büszkesége, építészeti remeke a Bazilika, mely alapjait Szent István király uralkodása alatt rakták le.

Ez a város manapság már egyetemi város, ipari fellegvár, a színházak városa, a nyugat egyik kapuja.

A nyugati részen található  Püspökerdő, mely parkerdő a város tüdeje, ami kellemes sétára invitálja a turistákat. A gyaloglásban kellemesen elfáradt látogató felfrissülhet a Rába Quelle Gyógy-, Termál- és Élményfürdőben. Ez az impozáns fürdő a  Mosoni-Duna és a Rába találkozásánál lévő félszigeten épült, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a belvárosra. A fürdőlátogatás igazán kellemes, pihentető befejezés egy élményekkel teli városnézés után.

Másnap a gyerekek nagy örömére, ellátogathat a család a Xántus János Állatkertbe, ahol szinte minden földrész faunája képviselteti magát, különösen hangsúlyos az afrikai állatok aránya.

A győri kirándulást követően az otthoniak színes élménybeszámolóra számíthatnak.

1681-ben egy elhanyagolt jobbágyfalu, Süttör került az Esterházy család birtokába. 1720-ban Esterházy József megbízást adott  Anton Erhardt Martinellinek, a pesti városháza építőjének, egy emeletes, húszszobás vadászház megtervezésére és felépítésére.

Az építményt 1764-től utóda, herceg Esterházy Fényes Miklós építtette tovább, így alakult ki Magyarország legjelentősebb barokk-rokokó kastélyegyüttese. Számos kiszolgáló épület, többek között Operaház, Muzsikaház, Marionett-színház, vendégfogadó, kínai ház, Bagatell, remetelak, Diana -, Fortuna – és Vénus – templom tette még káprázatosabbá a világhírűnek mondható udvartartást. Az egész birtokot ekkor már felvirágoztatója után Eszterházának hívták. 1762 és 1790 közé esik a kastély fénykora, amikor az évente megrendezésre kerülő Esterházy mulatságok zajlottak. A palota Európa egyik legnevesebb zenei központjává vált. A nagy Joseph Haydn volt Miklós herceg udvari zeneigazgatója, sőt, a művész operái javát is itt írta. Az Operaházban egy másik, szintén világszerte népszerűségnek örvendő zeneszerző, Beethoven is vezényelt.

A ház urának halálát követően a család Kismartonba költözött, a kastély pedig kezdte elveszíteni báját. A falu idővel levetette az Eszterháza nevet és 1950 után Fertőd-re keresztelték. A helyreállítás a múlt század hatvanas éveiben vette kezdetét. A kastély ismét a régi fényében ragyog, berendezése, hangulata, manapság is őrzi a régi idők előkelő atmoszféráját. Aki a kulturális turizmus jegyében ide látogat, hamar belátja, hogy nem szükséges külföldre utazni ahhoz, hogy egyik ámulatból a másikba essen.

Annak idején a Fertő tó, mocsaras környékéről kapta magyar nevét. Az osztrákok egy, a partján fekvő kisvárosról nevezték el. Bizony, ennek a lenyűgöző, Sopron közelében fekvő hatalmas tónak csak egynegyede magyar terület. Az osztrák oldal már régen Bécs egyik legkedveltebb üdülőhelye. A közeli Fertőd és Fertőrákos nevezetességei ismert, látogatott uticélok, azonban mi magyarok, ezt a pompás tavat csak manapság kezdjük felfedezni.

A Fertő táj és ennek részeként a 20 ezer éves Fertő tó a világörökségek számát gyarapítja. Ez a csodálatos tó Közép-Európa harmadik legnagyobb állóvize, meglepő, hogy átlagos mélysége csupán másfél méter. A hatalmas alapterületen elterülő állóvíz igen szélsőséges változásokra képes. 1866 és 1869 között teljesen kiszáradt, viszont 1786-ban és 1883-ban másfélszeresére duzzadt. Sokáig nem volt lefolyása, vízmennyisége csupán párolgással csökkenhetett.

Manapság, a 110 éves Hansági-főcsatorna a Rábcával köti össze. Népművészeti emlékeit, kulturális értékeit és rendkívül gazdag élővilágát mindkét országban nemzeti park védi, Magyarország területén a Fertő-Hanság Nemzeti Park.

Ha erre a vidékre utazik, kényelmes cipőben tegye, hogy végigcsodálhassa a tájegység kínálta összes látnivalót.