Várgesztes 17 km-re Tatabányától, a Vértes-hegység észak-nyugati csücskében, a gesztesi vár alatti völgyben meghúzódó település. E megrontatlan szépségű zsákfaluból csak egy keskeny ösvény vezet a közel négyszáz méter magas Vár-hegyre.

Légifelvétel a Várról

Gesztest az Árpád-korban valószínűleg a Csák nemzetség kezdte el kiépíteni. Váráról először 1332-ben tettek említést a korabeli okiratok. A XIV. században több előző vár maradványaira a mai napig fennmaradó gótikus erősséget emeltek. Ez az inkább vadászkastélynak, mintsem erős végvárnak nevezhető építmény csodával határos módon visszaverte a törökök első ostromát. Az 1400-as évek végén II. Ulászló itteni vadászatait említették a krónikák. 1543-ban azonban mégis oszmán kézre jutott, s a hozzá tartozó faluval együtt felégették.

Ennek ellenére a vár épülete még ma is áll. Az 1960-ban megindult régészeti kutatás szolgált alapjául azon vázlattervek elkészítésének, melyek szerint a várépület helyreállítását végezték.

A Vár

1730 körül Esterházy József nádor katolikus vallású német telepesekkel népesítette be a hegy lábánál kialakuló új falut, melyet akkoriban Pusztagesztesnek neveztek. Az első tizenhét betelepülő család a leírások szerint május elsején csengettyűszó kíséretében érkezett. Innen tehát a település közszájon forgó német neve, Gestitz. A falu 1917-ben vette fel a Várgesztes nevet.

A Várgesztesi Villapark 125 házból álló üdülőfalu, mely egész évben nyitott kapukkal várja a kikapcsolódásra vágyókat.  A fedett élményfürdő, jakuzzi, szauna, szolárium és játszóház a főépületben kínál lehetőséget a pihenésre, szórakozásra. Továbbá tavasztól őszig kültéri medencék, óriáscsúszdák, szabadtéri sportpályák és grillterasz szolgálja a vendégek kényelmét.

A Villapark

Várgesztesen egybefonódik a régmúlt és a mai modern világ. Izgalmas belekóstolni ebbe a kettősségbe!

Komárom a Duna jobb partján elterülő település, melyet közúti és vasúti híd köt össze a Szlovákiához tartozó Komárommal. A város már a rómaiak idejében egyike volt a legjelentősebb központoknak, s azóta is az erődök városa maradt.

A Komárom név eredetére számos magyarázat született, de egyik sem bizonyítható minden kétséget kizáróan. Az legismertebb indoklás szerint a szlovák komár szó (magyarul szúnyog) adta a város nevét.

A település neve eredetileg Új-Szőny volt, melyet 1896-ban egyesítettek a Duna bal partján fekvő Komárommal. Másik részével Szőnnyel (római kori neve: Brigetio) pedig 1977-ben egyesült. Komáromban a római kor óta kiemelkedő kereskedelmi és stratégiai szerepet játszott a kedvező dunai átkelés lehetősége. Vízi és szárazföldi közlekedési utak biztosították a városban a ki – és beáramlást.

A város a Duna felől

E gyönyörű természeti környezetben fekvő település számtalan értékes hagyománnyal, emlékkel, kinccsel büszkélkedhet. Jókai városa, a poéták városa (ahogy Jókai nevezte), a kalendáriumok városa, a Duna városa. E jelzőkkel szokták leggyakrabban illetni e helyet, de minden jelző elveszti jelentőségét, ha Klapka György és a vár neve felmerül.

A komáromi várat, a kor legnagyobb és szinte bevehetetlennek számító erősségét a Görgey vezette fősereg 1849. júliusi elvonulása után Klapka György tábornok védte. Miután az osztrák erők nagy része is távozott, az ostromlók gyengébbek lettek, mint a várőrség. Klapka ezt felismerve két kitöréssel szétzúzta az ostromzárat, majd felszabadította a Dunántúl északi felét.

A fegyverszünet lejártát követően kiújultak a harcok. Az ostromlók száma hamarosan 54 ezer főre duzzadt, a várat 200 ágyúból lőtték. Haynau feltétel nélküli kapitulációt követelt, de a várvédők elutasító választ adtak.

Klapka kibővített haditanácsot hívott össze, itt született javaslat a megadás politikai feltételeinek elhagyásáról. A szabadságharc utolsó katonai összecsapására Ószőnynél került sor. Az osztrák hadvezetés belátta a hatalmas veszteség valószínűségét, ezért tárgyalást kezdeményezett.

A vár átadásának feltételeit tartalmazó “hódolati szerződést” Harkálypusztán, Haynau hadiszállásán írták alá. Az egyezmény a várőrség, illetve az erődben tartózkodó személyek számára biztosította a közkegyelmet. Ezek a menlevelek a megtorlás idején sok ember életét mentették meg, egyebek között Jókai Mórét is.

A katonaság a fegyver letétele után szabadon elvonulhatott, s aki úgy kívánta, külföldre távozhatott. A vár átadása Klapka utolsó seregszemléje után, 1849. október 2-án kezdődött meg.

A két folyó partján elterülő várrendszer százhatvan éve Európa egyik legmodernebb hadászati jelentőségű építménye volt. A monarchia legnagyobb erődjében 200000 katona kapott helyet, mely fellegvár ma szlovák Komarno büszkesége. 1871-re az erődítmény egymaga nagyobb lett, mint Komárom várhírességei együttvéve.

A komáromi erődrendszer részei egyfelől a történelmi Komárom két vára Szlovákiában, másrészt az ahhoz kapcsolódó erődök a Duna jobb oldalán, a mai magyarországi Komárom területén. A bal parti várakkal szemben Szőny mellett (ma Komárom, Magyarország) felépült a Csillagerőd, a Monostori erőd és az Igmándi erőd. A hatalmas erődrendszer a XX. századra elvesztette stratégiai jelentőségét.

A Csillagerőd

A rendszerváltás óta a magyar oldalon múzeum nyílt az erődrendszer részeiben. Jelenleg a Monostori erődben láthatóak a régmúlt idők eseményeit felidéző kiállítások, a Csillagerődben raktárak találhatók, az Igmándi erődben pedig a római korból feltárt kőfaragványokat tekinthetjük meg.

Komárom a szlovákiai magyar kultúra egyik legfontosabb központja, ahol 1952. óta működik a Jókai Színház.

Komárom legnagyobb könyvtára a Szinnyei József Könyvtár, de az Egyetem is gazdag könyvtárral rendelkezik. A képtárak közül meg kell említeni a volt helyőrségi templomban működő Limes galériát és a Nádor-vonal V. bástyájában található T galériát is.

A városnak 1966 óta saját kamarazenekara van, mely a Comorra nevet viseli. A zenekar főként a komáromi zeneiskola pedagógusaiból áll, s évente többször is tartanak előadásokat. A legjelentősebb esemény az 1991 óta minden év április végén megrendezésre kerülő Komáromi Napok ünnepi rendezvény.

Aki ezt az úti célt választja, két Komáromot üthet egy csapásra!

Úgy tartják, hogy hajdanán az ifjú Vajk, szerzetes nevelőjét “Keresztapám”-nak szólította. Akkoriban ezt úgy mondták: “Tata“. Amikor a kis Vajk már kellően felcseperedett, a nevelő a jól elvégzett munkáért egy birtokot kapott jutalmul. Itt bencés kolostort alapított, amit róla neveztek el. Ma is így mesélik a helybéliek a település nevének eredetét.  Olyan kedves történet ez, hogy az ember szívesen elhiszi igaz mivoltát.

Hősök tere

Egy másik feltételezés szerint a település a Miskolz nemzetség örökösök nélkül elhunyt Tota nevű tagjáról kapta a nevét. Válasszon mindenki ízlése szerint!

A terület már az ősember által kedvelt lakóhely volt. Ezt a régészeti feltárásokkor talált leletek is bizonyítják. A tatai bányában körülbelül százezer éves, ősember lakta telepre bukkantak.

A környék geológiai adottságainál fogva mindig ideális élőhelynek számított. A vadban gazdag erdő, a számtalan tiszta vizű forrás, a bőséges halállományú tavak együttesen biztosították az életben maradást. Nemhiába emlegetik e helyet a “vizek városa” néven.

Később a rómaiak is kihasználták a természet nyújtotta lehetőséget. Az itteni források vizét vezették be egyik legnagyobb erődtáborukba, a mai Komáromba.

A királyok is kedvelték e környéket, Zsigmond és Mátyás kedvenc vadaskertje volt az itteni. Azonban volt még valami, ami szintén erre a vidékre csábította az uralkodókat, ez pedig nem volt más, mint a tatai vár. Az Öreg-vár különlegessége abban rejlett, hogy nem védelmi célokat szolgált, hanem birtokközpont volt és mulató.  Királyi fényűzéssel bíró rejtek-és szórakozóhely, továbbá hatalmas lakomák helyszínéül szolgáló vadászkastély.

Az Öreg-vár

A várat 1397-től építették a mocsaras vidék egyik sziklatelepére. A környék vízháztartás szabályozását, az első nagy magyar földmérő-térképész és vízépítő-mérnök, Mikoviny Sámuel dolgozta ki.

Ki gondolná, hogy az Öreg-tó valójában patak, melyet az Által-ér visszatartott vizéből tartanak fenn. A bányászat, a karsztvizek szintjének leszorításával felborította a geológiai egyensúlyt, ezért a források nagy része, köztük a híres Fényes-forrás is elapadt. A lassú regenerálódás feltételeit a bányászat megszűnése és a környezetvédelmi intézkedések teremtették meg.

A nagy fellendülés az Esterházyakkal érkezett meg. Fellner Jakab a faluba kastélyt, a tóra pedig, a várba vezető hidat építtetett. Ez a mai, úgynevezett Nagykastély, mivel egy Kiskastély már állt a birtokon. Az olimpiára készülő sportolók 1946-ban e Kiskastély parkjában vertek tábort, melyből aztán kialakult a legendás edzőtábor.

A Nagykastélyban talált menedéket többek között a Napóleon elől menekülő II. József. A sok vendégül látott tudós és művész után, már csak “magyar Weimar“-ként emlegették a helyet.

A Nagykastély

A romantika fénykorában a főurak passzióból műromokat építtettek. Esterházy Ferenc a környék nevezetesebb romjainak faragott köveiből római fürdővé alakíttatott egy helyet.

Szintén az Esterházyak megbízásából építette az itteni angolpark műromjait Charles Moreau, akit európai hírű munkájáért, hazája legnagyobb elismeréseként, a becsületrend lovagja címmel tüntettek ki.

A falu fogadóját is e nemesi család bővíttette pompás luxushotellé. Nem kisebb hírességek fordultak itt meg, mint Ferenc József, Görgey Artúr, Vilmos császár, Jókai Mór, Kazinczy Ferenc. A hely talán legnevesebb szülötte Bláthy Ottó Titusz, a transzformátor egyik feltalálója. Szülőháza, mely a város egyetlen klasszicista műemléke, az Öreg-tó töltésének oldalában áll.

A 19. század második felében Esterházy Miklós gróf a mai Kertváros területén megépíttette a lóversenypályát, és meghonosította Tatán az évenkénti rendszeres lóversenyeket. Az idomárok egyöntetűen elismerték, hogy az országban a futólovak idomítására legalkalmasabb a „tatai gyep”. 1948-ban a londoni olimpiára készülő öttusázók lovait is itt helyezték el.

1888-ban építették fel a vár-színházat, ahol a lóversenyek idején hangversenyekkel és színházi bemutatókkal szórakoztatták a vendégeket. A színházat 1913-ban Esterházy Ferencné, – aki fiát féltette a színésznőktől –, lebontatta.

Tata a vele összeépült Tóváros nagyközséggel egy szép nagy tó körül terül el. Az Esterházy uradalom tiltakozása ellenére végül 1938. június 1-jével Tata és Tóváros közigazgatási egyesítése megtörtént. A Cifra-malom előtti híd mindkét oldalán eltávolították a Tata, illetve Tóváros feliratú, a községek határát jelző helység névtáblákat. A belügyminiszter az egyesített nagyközség nevét Tatatóvárosban állapította meg, mely az 1940-es évek elején Tatára változott.

A két község közt a tó partján emelkedik az 1897-ben elhunyt Esterházy Miklós gróf kastélya és a régi vár. A várban gazdag levéltár, acélmetszet gyűjtemény és képtár található. Leonardo da Vinci egy alkotása is megtekinthető itt. A kastélyhoz tartozik a 140 ha. terjedelmű, ritka szép angolkert a Cseke-tóval. A várlátogatás után érdemes levezetésként egy kellemes sétát tenni e gyönyörű parkban.

Tata manapság a turisták kedvelt kirándulóhelye. Aki ide ellátogat, garantáltan nem fogja ezt kétségbe vonni!

Esztergom a Duna jobb partján, a Szlovákiához tartozó Párkány várossal szemben fekszik. Kedvelt idegenforgalmi célpont.

Az Esztergom szó első írásos említése 1079-ből való. A név legrégibb alakja Iszterograd, ami az Esztergomnál a Dunába torkolló Garam folyóra utal (üsztürü=mellékág). Ősmagyar neve Isztergám, régiesen Esztergám.

A város területe már a prehisztorikus időkben lakott hely volt. A római időkben Salvio Mansio néven település állt itt. Később, a 960-as években Géza-fejedelem új, állandó székhelyének választotta a várost. Itt született Vajk, azaz Szent István király, akit itt is kereszteltek meg. A várhegyen építtette fel hazánk legelső székesegyházát, amit nevelőjéről Szent Adalbert-templomnak nevezett el. Ezt 1180-ban a tűzvész elpusztította. Esztergom, István király uralkodása óta érseki székhely.

A város az Árpád-korban Magyarország fővárosa, Esztergom vármegye, majd Komárom-Esztergom megye székhelyeként működött. Az esztergomi érsek székvárosaként a római katolikus egyház magyarországi központja volt.

Mária Terézia 1768–1770 között a Vár közepén Szent István tiszteletére barokk templomot emeltetett. Az eredeti székesegyház romjait eltávolították, hogy helyet adjanak az új templom, a mai bazilika építésének. Az alapkőletétre április 23-án került sor, Szent Adalbert ünnepén. Építéséhez 1822-ben kezdtek hozzá az esztergomi Várhegyen, a régi királyi vár romjain.

Az építkezést a bécsi udvar nem nézte jó szemmel. Ellenezték és megpróbálták meghiúsítani, hogy Esztergomban épüljön fel a Habsburg Birodalom legnagyobb temploma.

1831-re elkészült a hatalmas, óegyiptomi stílusban épült altemplom, és felhúzták az oldalfalak nagy részét is. Hét évvel később Packh Jánost, az építés vezetőjét meggyilkolták. A hercegprímás ekkor Hild Józsefre bízta az építkezés vezetését, aki módosította a terveket.

Az eredeti Szent Adalbert-templom részéből fennmaradt reneszánsz stílusú Bakócz-kápolnát 1600 darabra szedték szét és így építették be a bazilika testébe. A bal oldali harangtoronyban található a közel hat tonnás Nagyboldogasszony-harang.

A bazilika felszentelésére 1856. augusztus 31-én került sor, még jóval a befejezése előtt. A felszentelésre írta Liszt Ferenc az Esztergomi misét, amelyet ő maga vezényelt bemutatásakor.

A trianoni békeszerződés után a város elveszítette vonzáskörzetének nagy részét. 1919-ben cseh légionáriusok lerombolták a Mária Valéria hidat, melyet nyolc és múltán sikerült csak újjáépíteni. A harmincas években feltárták az addig a föld alatt fekvő várat, artézi fürdőket építettek, kedvelt idegenforgalmi célponttá tették Esztergomot. A második világháborúban, a visszavonuló német csapatok felrobbantották a híd három középső nyílását. Fél évszázados roncsaiból 2001-re ismét újjáépült a Mária Valéria híd, mely ismét összekötötte a várost történelmileg kialakult vonzáskörzetével.

A II. világháború alatt a bazilika súlyos sebeket kapott. Felújítása, rendbetétele hosszú éveken keresztül zajlott.

2005. június 26-án adták át a bazilika 112 millió forintból megvalósult díszkivilágítását.

2006-ban megtörtént a harangtorony felújítása, 2009-ben pedig az Ószemináriumból a bazilikába, a Kincstár különtermébe költözött a Mindszenty Emlékhely. Még ugyanebben az évben nagyszabású felújítás kezdődött meg. A tartóoszlopok tövében egy új kilátó-körfolyosót alakítottak ki.

További érdekességek:

- Esztergom a magyar repülés egyik bölcsője volt. 1936-tól az itteni kisrepülő-gépgyárban dolgozott idősebb Rubik Ernő repülőmérnök,

- a törökök annyira fontosnak tartották Esztergom várát, hogy a töröklégierő egyik harci repülőgépe az Estergon nevet viseli lovasság utódjának tekintett ,

- a városban található egykori forrásra a 15. században vízemelő gépet helyeztek, majd rézcsöveken vitték fel a vizet a várba (156 m). A szerkezet még a 17. században is működött. A vízgép egyedülálló volt a középkori Európában,

- a Bazilikában, a levéltárban őrzik a Zwack Unicum titkos receptjét.

Az utóbbi információ valószínűleg az Urak érdeklődését keltette fel leginkább, de mint ahogy azt az előzőekben olvashatták, egyéb okokból is érdemes ellátogatni Esztergomba!