Kaposvár egy dinamikusan fejlődő megyeszékhely, egyetemi város. Mérete alapján nagyvárosnak tekinthető, népessége 70 ezer fő. 2008-ban a Magyar Televízió közönségszavazásán elnyerte “Az Év Települése” címet.

A város és környéke már az i. e. 5. évezred környékén lakott volt.  I. e. 400 körül kelta népek érkeztek e vidékre és telepedtek le. Az I. István király által 1900-ben kiadott pécsi püspökségi alapító levélben már szerepel a Kapos (latinul: Copus) név.

Kaposvár városképének egyik legfontosabb eleme, a Kossuth tér és talán a város egyik legszebb épülete a Nagyboldogasszony Székesegyház, mely már 1886 óta a város és a helyi katolikus hitközösség egyik fontos jelképe. A templomon nagyobb javítást, átalakítást az 1930-as évekig nem kellett végezni. Ekkor megnagyobbították a sekrestyét, helyrehozták a külsejét és az épülethez méltóan rendezték a templom környékét. Az épület a neoromán stílusjegyeket viseli magán, de egységesnek nem lehet nevezni. A belső tere már sokkal harmónikusabb képet mutat, amelyet csak a három hajót felosztó oszlopsor töri meg a reneszánszot idéző lábazataival.

Nagyboldogasszony székesegyház

1911-ben nyitotta meg kapuit az egykori Búza téren Kaposvár első állandó színháza, a mai Csiky Gergely Színház, melyet akkoriban még Nemzeti Színháznak neveztek. Az épület külseje, amely lényegesen egyszerűbb, mint a nézőtér,  mozgalmas tömeg és tetőmegoldásaival a kor kiemelkedő építészeti alkotása. Az épület terveit a „magyar Gaudinak” is nevezett Magyar Ede és Stahl József készítették. A terveket Melocco Péter budapesti vállalkozó valósította meg.

A színház eredetileg 1400 ember befogadására lett tervezve, ám később a terveket módosították, így csupán 860 fős a nézőtér. Ám ez is elég ahhoz, hogy az ország nagy színházai közé lehessen sorolni. Az 1980-as évek elején teljes felújításon esett át, ekkor építették be a ma is használt színpadi technikák (süllyesztők, lámpák) nagy részét. A színház körül elterülő park a kaposváriak kedvenc köztere.

Csiky Gergely Színház

Hazánk nagyjai közül Kaposváron látta meg a napvilágot Nagy Imre miniszterelnök, Rippl-Rónai József festőművész, Vaszary János festőművész, Frankl Péter matematikus, Pogány Judit színésznő és Homonnay Zsolt színművész.

A városban sétálva magunkba szívhatjuk az épületek ódon hangulatát, eközben megpihenve beleveszhetünk a szökőkutak játékosan kergetőző vízsugaraiba. Kellemes kulturális kikapcsolódást kívánunk!

Siófok, Balaton! Nem csoda, ha mindannyiunknak e párhuzam jut először eszébe. Ó, azok a gyermekkori nyaralások! Nosztalgiázzunk el egy kicsit, majd ismerjük meg részletesebben is ezt a várost!

A Balaton délről hatalmas kiterjedésű, erdős, mocsaras szegélyű vízfelszíne egy-egy csapadékosabb időszakban áttörte az alacsony homokdombokat, s lecsapolta önmagát. Így a mai Sió vonalán széles, lápos sávot toldott a tóhoz.

292-ben Galerius császár kiirtatta az erdőt, kimélyíttette a Sió torkolatát és fa zsilipgáttal szabályozhatóvá tette a Lacus Pelso (Balaton) vizének kilépőpontját. Ennek hatására a mocsaras részek kiszáradtak, és máris vonzó településhelynek számítottak.

A tihanyi alapítólevél is említi a folyót, mely innen ered Fok (jelentése: forrás, átbukás) néven. A hasonló nevű kis település is hamarosan előbukkant. A Sió név (kis zuhogó, vízkilépő), a sí, siv hangutánzó igéből ered. A felesleges víz elvezetésére szolgáló árok a malmok mellett.

Siófok fejlődése 1816 és 1825 közötti időszakban, Beszédes József munkásságának köszönhetően vette kezdetét, miután a Sió és a Balaton vízszabályozása megtörtént. 1846-ban beindult a gőzhajózás, majd ezt 1861-ben követte a vasút. A végleges, modern zsilip 1863-ra készült el, s egy évvel később már működött a kikötő. A kikötőhöz tartozik a Balaton vízszintjét szabályozó Sió-zsilip.

Az első fürdőház 1878-ban épült, s 1891-ben megalakult a Balatonfürdő Részvénytársaság, mely hamarosan megnyitotta fürdőtelepét. Tenisz-, vitorlás-és távúszóversenyeket rendeztek itt, színházat és lóversenypályát építettek. Hírneve hamarosan nagy patinájú európai üdülőhelyekkel vetekedett.

Siófok szinte egy csapásra vált a budapesti nagypolgárság kedvelt üdülőhelyévé. Az itteni panziók hírességek sorának adtak évről-évre otthont. A hely szerelmese volt többek között Than Mór, a híres festő, Jókai Mór, Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes és a siófoki születésű Kálmán Imre, a Csárdáskirálynő dallamainak szerzője. E híres emberek egykori villáját csodálhatjuk meg az Aranyparton. Kálmán Imre szülőháza ma a város múzeumának ad helyet. Makovecz Imre több látványos épületet is tervezett, Varga Imre pedig, aki a város szülötte, szobrokat mintázott a közterekre.

Az aranyparti sétányon találjuk az Ásványmúzeumot, mely az ország legnagyobb alapterületű ásványkiállítása. A plébániatemplomot is érdemes felkeresni, hogy megcsodálhassuk gyönyörű festményeit és üvegablakait. A Dél-Balatoni Kulturális Központ pedig rangos művészeti események helyszíne, mely épületet több neves szobrászunk alkotása szegélyez. Bőven van itt látnivaló!

Ma Siófok a Balaton fővárosa. Télen csendes kisváros, nyáron viszont népességének száma a százezren is túltesz. Nem csoda, hiszen tizenhét kilométernyi tópartjának egyharmad részén lassan mélyülő sekély vize  ideális fürdőzőhely.

Szeretünk Siófok!