Nagyvázsony község a Veszprém-Tapolca főútvonal mellett helyezkedik el, a róla elnevezett medence közepén. A Vázsonyi-medence kőzetanyaga mészkő, de a bazaltfeltörések is elég nagy területet foglalnak el. Jól látható ez a Kab-hegy óriási bazalttakaróján. A mészkő alól számos forrás tör elő, a község határát erdő övezi. Nagyvázsony és környéke már ősidők óta lakott terület. A római korban hadi út haladt itt keresztül, s az út mentén római kori település maradványaira bukkantak.

Eredetileg két Vázsony volt, majd ezek egyesülését követően hozzájuk szegődött Csepely és Leányfalu is. A közben Nemesleányfaluvá előléptetett Leányfalu csatlakozása révén XIII. századi román stílusú templom került a közösbe, Csepely pedig egy nemesi udvarház romjaival és egy hasonló templommal gazdagította az egyesülést.

Itt lelkészkedett Édes Gergely, a magyar felvilágosodás nagy pap-költője, aki több hónapon át vendégül látta Csokonai Vitéz Mihályt, aki eme gesztusról több művében is megemlékezett.

A helybéli vár építtetője a környéket uraló Vezsenyi nemesi família volt, akik Zádorvár perben való elvesztése után, a 15. század közepén emeltették a várat. Miután 1472-ben férfiágon kihalt a család, Mátyás király Vázsonykő várát a hadjárataiban tanúsított vitézségéért Kinizsi Pálnak ajándékozta. Ekkoriban alakították ki a négy kisebb toronnyal védelmezett várat, amelynek belső udvarát emeletes palotaszárny övezte, sarkában várkápolnával, míg a bejárata elé az ágyúk elhelyezésére alkalmas kapuvédőművet (barbakánt) emeltek. Nagyvázsony maradéktalanul “Kinizsi-falva” lett. A község határában pálos kolostort alapított, ahonnan kultúrtörténetünk számos pótolhatatlan darabja származik, mint pl. a Czeh-, a Festetich-, a Peer- és a Gömöry-kódex.

A Vár kápolnájában látható az őt ábrázoló faragott szarkofág, amelyben holttestét az általa alapított pálos kolostorban helyezték el. 1708-ban feldúlták sírját, eltávolították sodrony páncélingét, sisakját és kétélű pallosát. Ezek később a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek. A Vár előtti téren áll bronz lovas szobra, mely Szabó Iván alkotása. Sírkövét a budai Vármúzeumban őrzik.

A Kinizsi vár

Kinizsi Pál főnemes általában az ország veszélyeztetett vidékeit védelmezte seregével, míg vázsonyi rezidenciáját a felesége, Magyar Benigna úrnő lakta. A hadvezér halála után az özvegy hamarosan újra férjhez ment. Miután második ura, Horváth Márk a lóról leesve a nyakát törte, harmadszor is igent mondott. Harmadik férje, Kereky Gergely azonban erőszakos, durva ember hírében állott. Benigna úrnő sokat szenvedett tőle, végül 1519-ben megelégelte férje viselkedését és bizalmasa híveivel megölette, majd holttestét a vázsonyi várárokba dobatta. A gyilkosság kiderült és a királyi bíróság csak Kinizsi Pál érdemeire való tekintettel nem ítélte el. Végül örökös száműzetéssel büntették, amit a távoli, felvidéki Zsolnalitva várában kellett elszenvednie.

A 16. század második harmadától a már elhunyt Magyar Benigna második férjének rokonsága, a Horváth nemesi família szerezte meg a várat. Megvastagíttatták falait, ennek érdekében felrobbantva a közeli pálos kolostort, hogy innen nyerjenek építőkövet.

A Zichy főnemesi család 1649-ben szerezte meg a váruradalmat. Az utolsó katonai jellegű összecsapást a Rákóczi-szabadságharc idején vívták falai előtt, majd az uradalom börtönéül használták lassan pusztuló épületeit. Ez idő alatt a Zichyek felépíttették a patak túlpartján új kastélyukat, így használaton kívüli lett a vár. Egyedül a lakótoronyban laktak még kiöregedett cselédek. 1955-ben kezdődött meg régészeti feltárása és megóvása.

Évente lovagi játékok kavalkádja kerül megrendezésre a régmúlt korok hangulatát idéző várban.

Egy nagyvázsonyi kirándulás felejthetetlen élmény felnőttnek, gyereknek egyaránt!

Van egy hely, mely jelentőségteljesen magasodik a Balaton fölé, és igazi koronaékszere a tájnak. Ez Tihany. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park gyöngyszeme, a Tihanyi-félsziget egyetlen községe. A falut a táj szépsége, varázslatos hangulata, történelmi emlékei teszik olyan vonzóvá.

Tihany egyik legismertebb jelensége a visszhang, mely a 18. század közepe óta létezik. De vajon hogyan működik? A Visszhang-dombon állított echókőről elkiáltott szavak a több mint 300 méterre lévő apátság északi oldaláról verődnek vissza, 2 másodperc alatt téve meg az oda-vissza közel 700 méteres távot. Ezalatt elmondható egy hexameter. Közismert visszhangpróbáló szövegnek számított a “Hős vértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntelek” verssor. Már a század elején észrevették, hogy a visszhang ereje egyre csökken. Bebizonyosodott, hogy ezért leginkább a domb és a templom közé ültetett fák megerdősödött lombja és a megnövekedett zajjal járó idegenforgalom a bűnös.

Garay János mondája alapján a tihanyi visszhang az aranyszőrű kecskéket őrző, kevély királyleány büntetése, amiért a Tókirály érte epedő fia belehalt a reménytelen szerelembe:

“Mert büntetésül mondta/A tündér átka ki:/Hogy nyelvével lakoljon./Mellyel vétett neki./S ki csengő szép szavával,/Kevélyen visszaélt,/Istennel és emberrel/Negédből nem beszélt.//Most- bárki szóljon hozzá/Bár gazdag és szegény:/Felelni köteles rá/E bércek tetején.”

Tihany a Kárpát-medencébe érkező magyaroknak hamar központi helyévé vált. Óvár nevű dombján az egyik legnagyobb és legszebb vaskori földvárat tárták fel. Kultúránk egyik alapvető dokumentuma, a Tihanyi Alapítólevél, mely I. András királyunk akaratát rögzítő oklevél 1055-ben bencés szerzetesek apátságának otthonául jelöli e helyet. Eme első, összefüggő nyelvemlékünk – addig csak innen ismert – több mint száz magyar szót tartalmaz. Tihanyt “tichon“-ként említi, mely szlávul nyugalmasat, csendeset jelent. Méltán kapta e nevet, hiszen már a természet által is védett helynek teremtetett.

Altemploma az alapító király nyughelye. A felső rész az 1700-as évek elején harmincöt évig épült a szomszédban lerombolt vár köveiből. A tatárjárás után épített gyengécske várat ugyan sikerrel védték a török és egyéb támadók ellen, azonban a Rákóczi-szabadságharc leverése után a császári udvar leromboltatta. Azonban, ha ez nem történik meg, nem létezne a barokk és az egyetemes magyar kultúra gyűjteményes remeke, az apátsági templom.

Az apátságon kívül még sok más érdekességet rejteget számunkra a félsziget. A tihanyi lakosok jellemzően szegény halászok voltak. Az egykori halászfalu életét idézi a templomot övező bájos, nádfedeles házak sora, a rendkívül hangulatos Szabadtéri Néprajzi Múzeum. A skanzenben sétálva úgy érezhetjük, hogy visszacsöppentünk az előző századok valamelyikébe.

A mélybe nézve a két vulkáni eredetű tavacskát, a Külső- és Belső-tavat pillanthatjuk meg.  A tavak környékén növény és állatritkaságok sorát fedezhetjük fel. A Belső-tó, amit “Kis-Balatonnak” is neveztek, mintegy 25 méterrel magasabban fekszik, mint a Balaton. Magas sótartalma miatt vize nem iható. A Belső-tó közkedvelt nappali és éjszakai horgászhely. A rekordfogásnak egy 2003-ban kifogott 40 kilós harcsa számít. A Belső-tó partján, a szabadidőparkban szürke szarvasmarhák legelésznek, játszótér, tekepálya és hangulatos pince várja az utazót.

Déli irányban, találjuk a mandulafákat és a levendulást. Bittera Gyula az 1920-as években a francia levendulatelepekhez hasonló ültetvényt hozott itt létre. Az itt termesztett, gyógyhatású levendula-illóolajat meg is vásárolhatjuk a faluban. A félsziget másik különleges geológiai értéke, a tihanyi kecskeköröm. Ez a név tulajdonképpen a Pannon-tenger fenekén élt Congeria-kagyló ősmaradványára utal.

Tihanyban található a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, ahol a Balaton-kutatások zajlanak. Sokan nem ismerik Tihany egyik valódi különlegességét. A félsziget keleti oldalán, a sziklafalban a 11. században idetelepített ortodox görög szertartású, bazilita szerzetesek vájták ki celláikat, kápolnájukat és ebédlőtermüket. Ez Közép-Európában az egyetlen, aránylag épségben maradt remetetelep, helyi nevén barátlakások. Sajnos az idők folyamán a remetetelep egy részét egy rázuhant sziklafal megsemmisítette. A cellák a 14. század közepe táján teljesen elnéptelenedtek.

Innen nem messze található Tihany egyetlen forrása, amit korábban Orosz kútnak, ma Ciprián-forrásnak hívnak. Innen hordták fel a vizet egykor a remeték.

Nyáron rengeteg a rendezvény errefelé. Részt vehetünk a Tihanyi Ünnepi Játékok rendezvénysorozatán, vagy az apátsági templomban rendezett orgonahangversenyeken. Kihagyhatatlanok a helyi halból készült ételek, és a zamatos tájjellegű borok.

Ha valaki egyszer erre a vidékre téved, a szép emlékek újra és újra visszacsábítják majd eme “ezer arcú” helyre.