Szombathely 2000 éves város! Büszke is ezen mivoltára, így bemutatkozáskor általában e tény kerül először említésre.

Időszámításunk után 43-ban történt, hogy Claudius császár a Gyöngyös és Perint-patak között várost alapított Colonia Claudia Savariensium, azaz Savaria néven. A Borostyánkő út, mely a Földközi-tenger vidékét a Balti tájakkal kötötte össze, kiemelt csomópontjaként szereplő Savaria hamar a tartomány polgári székhelyévé fejlődött. Kezdettől fogva szerepel mint vallási központ, az Isis-kultusz messze földön számon tartott szent helye.

A korai kereszténység számára is nagy jelentőséggel bírt e város. Az első igazi keresztény kőtemplom az ország területén az itt emelt Szent Quirinus-bazilika volt. Savariában született az Európa-szerte tisztelt püspök, az egyháztörténet legendás Szent Mártona.

A rómaiakat követő ezernél is több esztendő nagy megpróbáltatásokat tartogatott  Savaria számára. A közben megyeszékhellyé lett várost pusztította tűzvész és földrengés, cseh-bajor-tatár és török támadás veszélyének volt kitéve, továbbá osztrák, hajdú és kuruc vetélkedés határozta meg sorsát.

Mária Terézia 1777-ben püspökséget alapított Szombathely székhellyel. Az egyházmegye főpapja Szily János lett, kinek huszonkét évig tartó főpásztorsága idején élte a város fénykorát. A fellendülés városházát, püspöki palotát, székesegyházat, szemináriumot, líceumot, nyomdát, könyvtárat, árvaházat és népiskolákat teremtett a városnak.

A kiegyezést követő újabb lendület alkotta meg a mai modern, európai Szombathelyet. Olyan jelentős munkásságú politikusok, mint Széll Kálmán miniszterelnök, vagy Hollán Ernő hadmérnök és közlekedésszervező bizonyították alkalmasságukat Szombathely fejlesztésével. Már jóval az ezredforduló előtt kezdtek a határ menti elhelyezkedésből előnyt kovácsolni. A millennium és a századforduló idejére, Éhen Gyula polgármesterségének időszakára tehető e korszak csúcspontja.

A székesegyház közelében alapozási munkákat megelőző vizsgálatok alkalmával bukkantak az első római leletekre. A Romkertben látható az egykori fórumról kivezető út részlete, a római építményekre épült középkori vár maradványai és a helytartó palotája.

Az élet minősége ma Szombathelyen az országos átlagnál jobbnak mondható. Ez összefügg a város polgári hagyományaival, az iskolázottság és a szakképzettség magas fokával. A helyben megtermelt bruttó nemzeti termék alapján a magyarországi városok élmezőnyében van. Lakosságának száma 80 ezer fő.

A város folyamatosan fejlődik, korszerűsödik:

2001-ben átadták a Sugár úti Atlétikai Sportpályát.

2002-ben elkészült a gyerekek nagy örömére a Központi Játszótér, a Kalandváros, ezáltal a régi Sportliget is megújult.

2006-ban adták át az Aréna Savariát, az új, 3500 főt befogadó sportcsarnokot.

Nem utolsó sorban befejeződött a Tófürdő felújítása, mely szintén kellemes kikapcsolódásra nyújt lehetőséget.

Szombathely rengeteg látnivalót tartogat számunkra:

A Vasi Múzeumfalu a megye elmúlt két évszázadának paraszti életformáját, a népi építészeti kultúrát mutatja be, ahová 27 településről 43 építményt sikerült átmenteni és újból felépíteni. Őshonos magyar háziállatfajták betelepítése, az itt létrehozott etnobotanikai kert növényvilága, és a rendszerességgel szervezett hagyományőrző programok teszik elevenné a múzeumfalu portáit.

Az obszervatóriumban tekinthető meg  Európa egyetlen tematikus csillagászati szakgyűjteménye. Az európai színvonalú asztrofizikai kutatások eszközeit és eredményeit korunk legújabb csillagászati felfedezéseinek multimédiás szemléltetésével együtt tárja a látogatók elé. Alapvető csillagászati ismeretek szemléltetése, bemutatása interaktív formában.

A Gyöngyös-patak partján fekvő 27 hektáros botanikus kertben a mérsékelt és hideg égöv fa- és cserjefajai láthatók. Az arborétum az erdészeti növénynemesítés egyik kutatóbázisa. A kert az év minden szakaszában tartogat látnivalókat, de legkedveltebb látogatási ideje a május, a Rhododendronok virágzási ideje.

Ezen kívül még számos múzeum és galéria várja a kíváncsi érdeklődőket!

Mára Szombathely az Alpok-Adria térség egyik látványossága. Ez a 2000 éves város alig várja, hogy megmutathassa kulturális értékeit, remekbe szabott épületeit, szabadidős programjait. Adjuk hát meg neki a lehetőséget!

Történt egyszer hajdanán, a XIII. század derekán, hogy IV. Béla,  az osztrák hercegektől visszavett Óháztetőt a Kőszegi-családnak adományozta, ahol is állt egy vár. A szóban forgó család azonban az ajándékozás előtt már felépíttetett egy másik, lejjebb fekvő várat, mely a mai kőszegi vár alapja. A felső vár az idők folyamán sajnos teljesen elpusztult.

1276-ban ezekhez a várakhoz alapított falut Kőszegi János gróf, mely település a várak után a Güns nevet kapta, mivel akkoriban németek lakták. Így hát az uradalomnak két, azonos nevű vár lett a központja.

Kőszeg néven, mint magyar vár és város, szabad királyi városi rangot fél évszázad elteltével kapott. Azonban még ekkor is gyakrabban emlegették Güns néven, s a németek elkülönült városrészét Németközségnek hívták. Ezekből az időkből származik a kőszegi városháza épülete, mely az ország rangidős városházája.

Még korábban, a XIII. század végén épült az Öregtorony, német nevén Zwinger, melyet a közelmúltban alakítottak át erődből tárlatok helyszínévé. Sokunknak bizony ismerősen cseng e név, azonban nem tévesztendő össze az azonos elnevezésű drezdai képtárral. Ez csupán a véletlen műve! A Zwinger szó németül elővárat jelent, a nagy kezdőbetű pedig a német helyesírás szabályait követendően a főnévnek kijáró tisztelet jele. A drezdai Zwinger-palota viszont főnemesi lakóinak családnevét viseli.

1532-ben Szulejmán hatalmas sereggel indult Bécs ellen, ám nem jutott el odáig, mivel Kőszeg váránál, Jurisics Miklós kapitány vezetésével sikerült győzedelmesen visszaverni a török támadásokat huszonöt nap leforgása alatt .

E hihetetlen győzelem emlékére szólal meg a városban 11 órakor, az utolsó török csapat kivonulásának időpontjában is a “déli” harangszó. Később, Kőszeg várában választották Zrínyi Miklóst a török elleni sereg vezérévé.

A Wesselényi- összeesküvés kapcsán, 1671-ben itt raboskodott Gyöngyösi István a magyar barokk legnagyobb költője.

Az első világháború után Ottlik Géza a kőszegi Hunyadi Mátyás katonai alreáliskola hallgatója volt. Az Iskola a határon című, a modern magyar irodalom egyik leghatásosabb regényében ezt a meghatározó élményét örökítette meg.

Kőszeg Magyarországon rekedt, míg régiója Ausztriához került, s a helyzet a II. világháborút követően csak rosszabb lett. A vasfüggöny szinte körbekerítette.

Az ezredfordulót megelőzően végre feltámadt ez a történelmi város, s a határok jelképessé válásával egyre inkább visszanyeri régi szerepét, jelentőségét.

Kőszeg sokat csatázott magyar mivoltáért, igazán megérdemli, hogy elismerésül meglátogassuk, és városnézés közben felidézzük nagy történelmi pillanatait.