Szentendre a Dunakanyar kapujában, a Szentendrei-szigettel szemben, gyönyörű természeti környezetben fekszik. Ezen lenyűgöző adottsága mellett művészetével és kultúrájával ragadja magával a látogatót. A város és a szerb kultúra erősen összeforrt. Ezt, az akkoriban délszlávok által lakott helyet az írott történelem először Ulcisia Castra (Farkasvár) néven említi, mint a római erődrendszer egy fontos részét. Ez a név nem latin, hanem a hajdanán itt állott település nevének latinos változata.

Szentendrei látkép

Szentendre névadója I. András volt, aki a XI. század derekán megszilárdította az ország függetlenségét.

A népvándorlás korában a környék nem volt lakott hely. A 9. században a honfoglaló Árpád fejedelem vezértársa, Kurszán fejedelem itt telepedett le, aki a római őrhely és a hozzá tartozó polgári település romjait felújíttatta, s erődítménynek használta.

A 9-12. század között a város története gyakorlatilag ismeretlen. A 12. században már a veszprémi püspökség oklevélkiállító székhelye volt Szentendre. A 12. századi városmag a korábbi római őrtoronyhoz képest a Bükkös patak másik oldalán, a ma is meglévő Szent András-templom köré összpontosult.

A török korban a város elnéptelenedett. Egy 17. századi összeírás alapján a városban egyetlen családfő volt, vagyis legfeljebb egy családnyi állandó lakos, valamint a hozzájuk tartozó kiszolgáló személyzet jelentette a teljes létszámot. Az 1690-es évektől a lakosság száma lassan gyarapodni kezdett, és 1872-ben érte el azt a szintet, amikor a falusi viszonyok helyett ismét a városias jelleg dominált.

Szentendre utcakép

A kisváros sajátosan mediterrán hangulata az elmúlt évszázadok folyamán alakult ki, amikor a törökök kiűzése után a magyarok mellett szerb, dalmát, szlovák, német és görög telepesek népesítették be. A felvirágzás emlékeit mindmáig őrzik a város délies hangulatú, barokk stílusú polgárházai, templomai, macskaköves utcácskái, szűk sikátorai.

Az 1690-es nagy szerb kivándorlás jelentős számban hozott Szentendrére szerbeket, akik maradandó nyomokat hagytak a város képén és kultúráján. Mindenekelőtt a mai városközpont szerb kereskedőházai őrzik emléküket.

A szerbekkel együtt jelentős dalmát bevándorlás is volt. A dalmát családok a Szamár-hegyen telepedtek le, ahol ma a Dalmát utca őrzi emléküket. Ebben az utcában még az 1980-as években is kizárólag a dalmát családok leszármazottai éltek.

Az 1700-as évek végére felépült Szentendre büszkeségének java, s megteremtődtek kultúrájának sajátos alapjai. Ez a gazdag hagyomány vonzotta ide később mindazt amivel Szentendre kiteljesedett. Nem más ez, mint a Művésztelep és az ország legjelentősebb Skanzenje. A nyugodt kisvárosi élet a század eleje óta vonzza ide a művészeket. A szentendrei művésztelep 1929-ben jött létre. Ma is több mint kétszáz képző- és iparművész, valamint író, költő, zeneművész és színész él a városban, többnyire budapesti kiállítási és munkalehetőségekkel.

Az 1967-ben alapított  Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Skanzen) a 18-20. századi népi építészetet, a falusi és mezővárosi társadalom különböző rétegeinek lakáskultúráját, életmódját mutatja be. Mindezt hagyományos, mesébe illően kedves  környezetben tekintheti meg az idelátogató vendég. 2003 óta látogatható a Néprajzi Látványtár a Múzeum új igazgatási épületében, ahol egy beltéri időszaki kiállítóterem, a Skanzen Galéria is található.

A Skanzen

A Skanzenben 2009-ben Európa leghosszabb múzeumi vasútvonala épült meg. A több mint két kilométeres sínpályán a felújított, ipari műemléknek számító Ganz–Jendrassik-féle motorvonat szállítja az utasokat. Korhű jegy- és információs rendszerrel működik, s a motorvonat személyzete is autentikus öltözetben fogadja a napi 100-120 utast. A vonalon öt megállót alakítottak ki, így a műemlékvonattal kényelmesen megközelíthetők a skanzen tájházai.

Szentendre 1979-ig Magyarország egyik legkisebb városa volt. Ősi városához számos kisebb település csatlakozott az évszázadok során, ezek ma Szentendre különböző, hagyományos elnevezéssel bíró városrészei: Izbég, Pannóniatelep, Szamárhegy, Püspökmajor, Pismány. A város azóta is terjeszkedik a környező hegyek felé, és már túllépte a 25 000 fő állandó lakosságot.

Szentendre közismert és közkedvelt kirándulóhely. Az egyéni múzeumokban neves helybeli művészek tárlatait tekinthetjük meg, továbbá a Művészet Malom Képzőművészeti és Kulturális centrum időszaki kiállításaiban gyönyörködhetünk.

Ez az ódon hangulatú Duna-parti kisváros békés sziget a mai rohanó világban!

Vác katolikus püspöki székhely, Pest megye ötödik legnagyobb lélekszámmal rendelkező városa. Gazdag kulturális élete és 900 éves történelme miatt vonzó idegenforgalmi célpont. Főleg tavasszal és nyáron sok turista látogatja ezt a mutatós dunaparti települést.

I. István király Vác városát püspöki székhellyé tette. I. Géza fejedelem is olyan nagy jelentőséget tulajdonított ennek a helynek, hogy azt kérte, itt temessék el.

Vác kiemelkedő képességű főpapok sorát vonultatta fel, akik éltek is adottságaikkal. A domonkos rendi szerzetesek számtalan pompás épülettel, létesítménnyel gazdagították a várost. Felépítették többek között a Fehérek templomát (ők maguk is fehérben jártak), a Mária Teréziát köszöntő diadalív Kőkapuját, s nem utolsó sorban a Székesegyházat.

A Székesegyház

A város ünnepélyes terén, a Konstantin téren áll a monumentális székesegyház, mely hatalmas épülettömbjével már messziről felhívja magára a figyelmet. A turisták által váci Dómnak, a helybéliek által Nagytemplomnak nevezett épület a város megragadó eleme, mely klasszicista egyszerűségével nyűgözi le látogatóit. Az osztrák Franz Anton Pilgramot kérték fel a székesegyház tervezésére. A tervben egy díszes, későbarokk, kéttornyú templom állt, mely a római Szent Péter-Bazilikához hasonlóan oszlopos kőkolonáddal csatlakozott volna a téren álló egyházi intézményekhez, a papneveldéhez és a Püspöki Palotához (ezek szintén ebben az időben épültek).

Akkoriban lett újonnan váci püspök Migazzi Kristóf, akinek kevésbé nyerték el tetszését Pilgram tervei. Az építkezés azonban már megkezdődött az alapokat lerakásával. Migazzi az olasz építészt, Canavale Isidore-t kérte fel, hogy az 1761-ben lerakott alapokra tervezzen egy, az eredetinél jóval kevesebb költséget kívánó székesegyházat. Az építkezés a jó anyagi háttér miatt igen gyorsan haladt, így 1772-ben sor kerülhetett a felszentelésre. Az épületen zömében a klasszicizmus jegyei figyelhetők meg, de a főhomlokzati oszlopcsoport, az ezek fölött lévő szobrok és a lanterna még a barokk szellemiségét tükrözi. A dóm belseje a katolikus templombelsőkhöz viszonyítva meglepően világos tér. A berendezés, illetve a falak freskói későbarokk stílusúak. A Dóm alatt altemplom húzódik, ahol három csoportban püspökök, kanonokok és világiak nyugszanak.

Hangulatos váci utcakép

Kedvező adottságai miatt a terület évezredek óta lakott. Már a honfoglalás korában is település volt a mai Vác helyén.

A középkorban a vízpart mellett egy kiemelkedő részen megépült a váci vár. Szükség is volt rá, hiszen a város a történelmi Magyarország középpontjában volt, így a fontos hadiesemények mindig érintették. Még a középkorban is templom, püspöki székház és egy erődítmény állt a mai vár és környékének területén. Ez a településrész a XV. században élte első virágkorát, Báthory püspök idején, amikor újjáépítették többek között a Székesegyházat és felújították a Püspöki Palotát is. Majd következett a török hódoltság időszaka, amely folyamatos harcokat és gyakorlatilag a teljes pusztulást jelentette. A törökök hódításáig a várost béke és fellendülés jellemezte. A törökök elleni harcban a templom ismét elpusztult, majd helyére dzsámit és minaretet építettek. 1686-ban Vác felszabadult a török uralom alól, de a város szinte teljesen elpusztult a templommal együtt. 1760-ra a templom ismét felépült, ezúttal barokk stílusban, de a várat már nem állították helyre.

A vár maradványai

A vár területén napjainkban is régészeti munkálatokat végeznek, így a vár udvara nem látogatható. Sajnálatos módon az eddigi feltárásokból nem készült kiállítás. A területet körbejárva azonban bepillantást nyerhetünk a vár egykori megjelenésébe.

A Duna nagyban befolyásolja a város hangulatát. A belvárosi részen a parton parkosított területet alakítottak ki, a külváros partját pedig – a tilalom ellenére – strandolók százai töltik meg a meleg napokon.

Vác ma dinamikusan fejlődő kisváros, fejlett intézményhálózattal, aktív közélettel. Kiépített Duna-partja a vízi és a kerékpáros turizmus potenciális fellegvárává teszi!

Visegrád, Magyarország egyik legkisebb és legrégibb városa. A Dunakanyarban,  a Visegrádi-hegységhez tartozó hegyek koszorújától körülölelten fekszik. Népszerű kirándulóhely, régészeti jelentősége kiemelkedő.  Feltárásra kerültek itt neolitikus, rézkori és bronzkori telepek, továbbá rábukkantak egy bronzkori temetőre és római kori lelőhelyekre.

A 4. században a rómaiak lakták a várost, majd rövid ideig a kvádok, s a 6.-9. században pedig az avarok és a szlávok telepedtek le a mai Visegrád területén. A Visegrád szó szláv eredetű, mely jelentése, ” magasabb vár “. A város hasonló jelentésű 14. századi latin neve, Altum Castrum.

Visegrád anno (1900)   A Várhegy 328 m magas.

A 4. század első felében a Duna fölé magasodó dombon felépült egy Pone Navata nevű, nagyjából háromszög alakú erődítmény. A század vége felé a Duna felőli oldalon egy nagy, négyzetes alaprajzú torony, a “Praetorium” (parancsnokság) épülete készült el. A rómaiak a következő században kiürítették az erődöt, a helyükre rövid időre germánok költöztek, majd az épület lakatlanná vált.

A magyar államalapítás idején a falakat kijavították, és a megyés ispán költözött ide. Ekkor kapta a vár a Visegrád nevet, mely vár a 12. században elvesztette jelentőségét, s 1242-ben, a tatárjárás idején el is pusztult.

A tatárjárás után megindult a várrendszer kiépítése. A Várhegyen álló Fellegvár a völgyzáró várfalakkal, valamint a hatszög alaprajzú lakótoronnyal, az Alsóvárral (a Salamon-toronnyal). A vár és a körülötte kialakult település az Anjou királyok, Luxemburgi Zsigmond, majd I. Mátyás uralkodása idején élte fénykorát.

1323 és 1408 között e város volt a magyar királyok hivatalos székhelye. Itt volt 1335-ben a nevezetes visegrádi királytalálkozó, melyen Károly Róbert magyar király, János cseh király, III. Kázmér lengyel király és még számos másik ország, így a Német lovagrend is képviseltette magát. Visegrádon a három király szövetséget kötöttek, s megállapodtak, hogy közösen lépnek fel Bécs árumegállító joga ellen. Amikor a török megszállás következtében az ország három részre szakadt, Visegrád elvesztette politikai jelentőségét.

A Fellegvárban élt Erzsébet királyné udvarhölgye, Kottanner Jánosné, aki 1440. február 20-ról 21-re virradó éjszaka a királyné utasítására ellopta az ott őrzött szent koronát azért, hogy a királyné születendő gyermekét, a későbbi V. Lászlót megkoronázhassák.

A 16. században a török seregek Buda elfoglalása után Visegrádot vették célba. Az első ostrom 1544-ben történt, amikor súlyos sérülések érték a Salamon-tornyot. A következő másfél évszázadban többször cserélt gazdát az egyre romosabbá váló épületegyüttes, s végső pusztulását az 1685-ös török ostromban szenvedte el.

A következő évszázadokban már a könyörtelen időjárás és az emberek bontásai alaposan lefogyasztották mind a várkomplexum, mind az egykori királyi Palota épületeit. Bár korábban is végeztek feltárásokat, de csak az 1960-as évektől indult meg a visegrádi vár korszerű műemlékvédelmi helyreállítása.

A várból gyönyörű kilátás nyílik a Dunakanyarra, s ha komppal átlátogatunk a szemközt fekvő Nagymarosra, a várhegy teljes látképe elénk tárul.

A Gödöllő elnevezés, a gida ellető, ged ellető kifejezésből alakult ki. A város fénykorát Grassalkovich Antal idején élte. Aki ide látogat, feltétlenül csodálja meg a Grassalkovich-kastély méltóságot árasztó épületét, és gondolkozzon el a régmúlt történelmi eseményein. Igen, ez valóban olyan, mint egy időutazás! A Királyi kastély Mayerhoffer András (1744-1750) alkotása, a magyar barokk építészet egyik legjelentősebb remeke. A bővítést követően végső formáját Ybl Miklós tervei alapján kapta. A pompás épületet a magyar állam koronázási ajándékként Ferenc József és Erzsébet királyné rendelkezésére bocsátotta. A Királyi Kastélymúzeumban 1996 óta látogathatók Erzsébet királyné és Ferenc József korhűen rekonstruált szobái és szalonjai.

Az Erzsébet-parkot, mely ma védelem alatt áll, az erdészet kezdte telepíteni 1898-ban. A királyné szobra mögötti dombot, melyen Szent István méltóságteljes szobra emelkedik, jelképként 63 megye földjéből halmozták fel. Építészeti érdekesség, hogy a parkban emelt barokk Kálvária belseje víztározót rejt.

A kastélytól nem messze található vasútállomás királyi váróterme is Ybl Miklós munkásságának hírnevét dicsőíti.

A magyaros szecesszió stílusirányzat legtehetségesebb követőiből alakult ki a Művésztelep. Az alkotások több más kiállítással egyetemben, a Gödöllői Városi Múzeumban tekinthetők meg. Az ínyencek felkereshetik továbbá a  Méhészeti Múzeumot és az Agrártörténeti Műszaki Gyűjteményt. A több mint 300 hektáros arborétum többnyire kutatási célokat szolgál, de park jellegű része hétvégente nyitott kapukkal várja az érdeklődőket.

Ezután érdemes ellátogatni a közeli Máriabesnyőre, mely annak idején szintén a Grassalkovich birodalom részét alkotta. A település a XVIII. század óta búcsújáró és zarándokhely. Kegytemplomát a földbirtokos Grassalkovish Antal építtette. Itt találták azt a XIII. századi, csodatévő hírt szerzett, Máriát és a gyermek Jézust ábrázoló szobrocskát, melyet Grassalkovich 1763-ban, brilliánsokkal díszített szekrénykében a főoltárra helyeztetett. E templom kriptája szolgál  a Grassalkovich család végső nyughelyéül.

Amennyiben a kirándulás után úgy érzi, hogy érdemes  ellátogatni Gödöllőre, ajánlja rokonainak, barátainak, ismerőseinek is ezt az uticélt, felhívva figyelmüket a hazai kulturális turizmus jelentőségére.