Szentendre


Szentendre a Dunakanyar kapujában, a Szentendrei-szigettel szemben, gyönyörű természeti környezetben fekszik. Ezen lenyűgöző adottsága mellett művészetével és kultúrájával ragadja magával a látogatót.
A város és a szerb kultúra erősen összeforrt. Ezt, az akkoriban délszlávok által lakott helyet az írott történelem először Ulcisia Castra (Farkasvár) néven említi, mint a római erődrendszer egy fontos részét. Ez a név nem latin, hanem a hajdanán itt állott település nevének latinos változata.

Szentendre_Templom_ter

Szentendrei látkép

Szentendre névadója I. András volt, aki a XI. század derekán megszilárdította az ország függetlenségét.

A népvándorlás korában a környék nem volt lakott hely. A 9. században a honfoglaló Árpád fejedelem vezértársa, Kurszán fejedelem itt telepedett le, aki a római őrhely és a hozzá tartozó polgári település romjait felújíttatta, s erődítménynek használta.

A 9-12. század között a város története gyakorlatilag ismeretlen.
A 12. században már a veszprémi püspökség oklevélkiállító székhelye volt Szentendre. A 12. századi városmag a korábbi római őrtoronyhoz képest a Bükkös patak másik oldalán, a ma is meglévő Szent András-templom köré összpontosult.

A török korban a város elnéptelenedett. Egy 17. századi összeírás alapján a városban egyetlen családfő volt, vagyis legfeljebb egy családnyi állandó lakos, valamint a hozzájuk tartozó kiszolgáló személyzet jelentette a teljes létszámot. Az 1690-es évektől a lakosság száma lassan gyarapodni kezdett, és 1872-ben érte el azt a szintet, amikor a falusi viszonyok helyett ismét a városias jelleg dominált.

800px-Szentendre2

Szentendre utcakép

A kisváros sajátosan mediterrán hangulata az elmúlt évszázadok folyamán alakult ki, amikor a törökök kiűzése után a magyarok mellett szerb, dalmát, szlovák, német és görög telepesek népesítették be.
A felvirágzás emlékeit mindmáig őrzik a város délies hangulatú, barokk stílusú polgárházai, templomai, macskaköves utcácskái, szűk sikátorai.

Az 1690-es nagy szerb kivándorlás jelentős számban hozott Szentendrére szerbeket, akik maradandó nyomokat hagytak a város képén és kultúráján. Mindenekelőtt a mai városközpont szerb kereskedőházai őrzik emléküket.

A szerbekkel együtt jelentős dalmát bevándorlás is volt. A dalmát családok a Szamár-hegyen telepedtek le, ahol ma a Dalmát utca őrzi emléküket. Ebben az utcában még az 1980-as években is kizárólag a dalmát családok leszármazottai éltek.

Az 1700-as évek végére felépült Szentendre büszkeségének java, s megteremtődtek kultúrájának sajátos alapjai. Ez a gazdag hagyomány vonzotta ide később mindazt amivel Szentendre kiteljesedett. Nem más ez, mint a Művésztelep és az ország legjelentősebb Skanzenje.
A nyugodt kisvárosi élet a század eleje óta vonzza ide a művészeket. A szentendrei művésztelep 1929-ben jött létre. Ma is több mint kétszáz képző- és iparművész, valamint író, költő, zeneművész és színész él a városban, többnyire budapesti kiállítási és munkalehetőségekkel.

Az 1967-ben alapított  Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Skanzen) a 18-20. századi népi építészetet, a falusi és mezővárosi társadalom különböző rétegeinek lakáskultúráját, életmódját mutatja be. Mindezt hagyományos, mesébe illően kedves  környezetben tekintheti meg az idelátogató vendég.
2003 óta látogatható a Néprajzi Látványtár a Múzeum új igazgatási épületében, ahol egy beltéri időszaki kiállítóterem, a Skanzen Galéria is található.

Skanzen_-_Szentendre

A Skanzen

A Skanzenben 2009-ben Európa leghosszabb múzeumi vasútvonala épült meg. A több mint két kilométeres sínpályán a felújított, ipari műemléknek számító Ganz–Jendrassik-féle motorvonat szállítja az utasokat. Korhű jegy- és információs rendszerrel működik, s a motorvonat személyzete is autentikus öltözetben fogadja a napi 100-120 utast. A vonalon öt megállót alakítottak ki, így a műemlékvonattal kényelmesen megközelíthetők a skanzen tájházai.

Szentendre 1979-ig Magyarország egyik legkisebb városa volt. Ősi városához számos kisebb település csatlakozott az évszázadok során, ezek ma Szentendre különböző, hagyományos elnevezéssel bíró városrészei: Izbég, Pannóniatelep, Szamárhegy, Püspökmajor, Pismány.
A város azóta is terjeszkedik a környező hegyek felé, és már túllépte a 25 000 fő állandó lakosságot.

Szentendre közismert és közkedvelt kirándulóhely. Az egyéni múzeumokban neves helybeli művészek tárlatait tekinthetjük meg, továbbá a Művészet Malom Képzőművészeti és Kulturális centrum időszaki kiállításaiban gyönyörködhetünk.

Ez az ódon hangulatú Duna-parti kisváros békés sziget a mai rohanó világban!




Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*