Visegrád


Visegrád, Magyarország egyik legkisebb és legrégibb városa. A Dunakanyarban,  a Visegrádi-hegységhez tartozó hegyek koszorújától körülölelten fekszik. Népszerű kirándulóhely, régészeti jelentősége kiemelkedő.  Feltárásra kerültek itt neolitikus, rézkori és bronzkori telepek, továbbá rábukkantak egy bronzkori temetőre és római kori lelőhelyekre.

A 4. században a rómaiak lakták a várost, majd rövid ideig a kvádok, s a 6.-9. században pedig az avarok és a szlávok telepedtek le a mai Visegrád területén.
A Visegrád
szó szláv eredetű, mely jelentése, ” magasabb vár “.
A város hasonló jelentésű 14. századi latin neve, Altum Castrum.

800px-Visegrad_1900

Visegrád anno (1900)   A Várhegy 328 m magas.

A 4. század első felében a Duna fölé magasodó dombon felépült egy Pone Navata nevű, nagyjából háromszög alakú erődítmény. A század vége felé a Duna felőli oldalon egy nagy, négyzetes alaprajzú torony, a “Praetorium” (parancsnokság) épülete készült el. A rómaiak a következő században kiürítették az erődöt, a helyükre rövid időre germánok költöztek, majd az épület lakatlanná vált.

A magyar államalapítás idején a falakat kijavították, és a megyés ispán költözött ide. Ekkor kapta a vár a Visegrád nevet, mely vár a 12. században elvesztette jelentőségét, s 1242-ben, a tatárjárás idején el is pusztult.

A tatárjárás után megindult a várrendszer kiépítése. A Várhegyen álló Fellegvár a völgyzáró várfalakkal, valamint a hatszög alaprajzú lakótoronnyal, az Alsóvárral (a Salamon-toronnyal).
A vár és a körülötte kialakult település az Anjou királyok, Luxemburgi Zsigmond, majd I. Mátyás uralkodása idején élte fénykorát.

800px-VisegradMountain

1323 és 1408 között e város volt a magyar királyok hivatalos székhelye. Itt volt 1335-ben a nevezetes visegrádi királytalálkozó, melyen Károly Róbert magyar király, János cseh király, III. Kázmér lengyel király és még számos másik ország, így a Német lovagrend is képviseltette magát. Visegrádon a három király szövetséget kötöttek, s megállapodtak, hogy közösen lépnek fel Bécs árumegállító joga ellen.
Amikor a török megszállás következtében az ország három részre szakadt, Visegrád elvesztette politikai jelentőségét.

A Fellegvárban élt Erzsébet királyné udvarhölgye, Kottanner Jánosné, aki 1440. február 20-ról 21-re virradó éjszaka a királyné utasítására ellopta az ott őrzött szent koronát azért, hogy a királyné születendő gyermekét, a későbbi V. Lászlót megkoronázhassák.

A 16. században a török seregek Buda elfoglalása után Visegrádot vették célba. Az első ostrom 1544-ben történt, amikor súlyos sérülések érték a Salamon-tornyot. A következő másfél évszázadban többször cserélt gazdát az egyre romosabbá váló épületegyüttes, s végső pusztulását az 1685-ös török ostromban szenvedte el.

A következő évszázadokban már a könyörtelen időjárás és az emberek bontásai alaposan lefogyasztották mind a várkomplexum, mind az egykori királyi Palota épületeit. Bár korábban is végeztek feltárásokat, de csak az 1960-as évektől indult meg a visegrádi vár korszerű műemlékvédelmi helyreállítása.

A várból gyönyörű kilátás nyílik a Dunakanyarra, s ha komppal átlátogatunk a szemközt fekvő Nagymarosra, a várhegy teljes látképe elénk tárul.



Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*