Tihany


Van egy hely, mely jelentőségteljesen magasodik a Balaton fölé, és igazi koronaékszere a tájnak. Ez Tihany. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park gyöngyszeme, a Tihanyi-félsziget egyetlen községe. A falut a táj szépsége, varázslatos hangulata, történelmi emlékei teszik olyan vonzóvá.

Tihany egyik legismertebb jelensége a visszhang, mely a 18. század közepe óta létezik. De vajon hogyan működik?
A Visszhang-dombon állított echókőről elkiáltott szavak a több mint 300 méterre lévő apátság északi oldaláról verődnek vissza, 2 másodperc alatt téve meg az oda-vissza közel 700 méteres távot. Ezalatt elmondható egy hexameter. Közismert visszhangpróbáló szövegnek számított a “Hős vértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntelek” verssor.
Már a század elején észrevették, hogy a visszhang ereje egyre csökken. Bebizonyosodott, hogy ezért leginkább a domb és a templom közé ültetett fák megerdősödött lombja és a megnövekedett zajjal járó idegenforgalom a bűnös.

Garay János mondája alapján a tihanyi visszhang az aranyszőrű kecskéket őrző, kevély királyleány büntetése, amiért a Tókirály érte epedő fia belehalt a reménytelen szerelembe:

“Mert büntetésül mondta/A tündér átka ki:/Hogy nyelvével lakoljon./Mellyel vétett neki./S ki csengő szép szavával,/Kevélyen visszaélt,/Istennel és emberrel/Negédből nem beszélt.//Most- bárki szóljon hozzá/Bár gazdag és szegény:/Felelni köteles rá/E bércek tetején.”

800px-Tihany

Tihany a Kárpát-medencébe érkező magyaroknak hamar központi helyévé vált. Óvár nevű dombján az egyik legnagyobb és legszebb vaskori földvárat tárták fel. Kultúránk egyik alapvető dokumentuma, a Tihanyi Alapítólevél, mely I. András királyunk akaratát rögzítő oklevél 1055-ben bencés szerzetesek apátságának otthonául jelöli e helyet.
Eme első, összefüggő nyelvemlékünk – addig csak innen ismert – több mint száz magyar szót tartalmaz. Tihanyt “tichon“-ként említi, mely szlávul nyugalmasat, csendeset jelent. Méltán kapta e nevet, hiszen már a természet által is védett helynek teremtetett.

Altemploma az alapító király nyughelye. A felső rész az 1700-as évek elején harmincöt évig épült a szomszédban lerombolt vár köveiből.
A tatárjárás után épített gyengécske várat ugyan sikerrel védték a török és egyéb támadók ellen, azonban a Rákóczi-szabadságharc leverése után a császári udvar leromboltatta.
Azonban, ha ez nem történik meg, nem létezne a barokk és az egyetemes magyar kultúra gyűjteményes remeke, az apátsági templom.

Az apátságon kívül még sok más érdekességet rejteget számunkra a félsziget. A tihanyi lakosok jellemzően szegény halászok voltak. Az egykori halászfalu életét idézi a templomot övező bájos, nádfedeles házak sora, a rendkívül hangulatos Szabadtéri Néprajzi Múzeum. A skanzenben sétálva úgy érezhetjük, hogy visszacsöppentünk az előző századok valamelyikébe.

A mélybe nézve a két vulkáni eredetű tavacskát, a Külső- és Belső-tavat pillanthatjuk meg.  A tavak környékén növény és állatritkaságok sorát fedezhetjük fel.
A Belső-tó, amit “Kis-Balatonnak” is neveztek, mintegy 25 méterrel magasabban fekszik, mint a Balaton. Magas sótartalma miatt vize nem iható. A Belső-tó közkedvelt nappali és éjszakai horgászhely. A rekordfogásnak egy 2003-ban kifogott 40 kilós harcsa számít. A Belső-tó partján, a szabadidőparkban szürke szarvasmarhák legelésznek, játszótér, tekepálya és hangulatos pince várja az utazót.

Déli irányban, találjuk a mandulafákat és a levendulást. Bittera Gyula az 1920-as években a francia levendulatelepekhez hasonló ültetvényt hozott itt létre. Az itt termesztett, gyógyhatású levendula-illóolajat meg is vásárolhatjuk a faluban.
A félsziget másik különleges geológiai értéke, a tihanyi kecskeköröm.
Ez a név tulajdonképpen a Pannon-tenger fenekén élt Congeria-kagyló ősmaradványára utal.

Tihanyban található a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, ahol a Balaton-kutatások zajlanak. Sokan nem ismerik Tihany egyik valódi különlegességét. A félsziget keleti oldalán, a sziklafalban a 11. században idetelepített ortodox görög szertartású, bazilita szerzetesek vájták ki celláikat, kápolnájukat és ebédlőtermüket. Ez Közép-Európában az egyetlen, aránylag épségben maradt remetetelep, helyi nevén barátlakások.
Sajnos az idők folyamán a remetetelep egy részét egy rázuhant sziklafal megsemmisítette. A cellák a 14. század közepe táján teljesen elnéptelenedtek.

Innen nem messze található Tihany egyetlen forrása, amit korábban Orosz kútnak, ma Ciprián-forrásnak hívnak. Innen hordták fel a vizet egykor a remeték.

Nyáron rengeteg a rendezvény errefelé. Részt vehetünk a Tihanyi Ünnepi Játékok rendezvénysorozatán, vagy az apátsági templomban rendezett orgonahangversenyeken. Kihagyhatatlanok a helyi halból készült ételek, és a zamatos tájjellegű borok.

Ha valaki egyszer erre a vidékre téved, a szép emlékek újra és újra visszacsábítják majd eme “ezer arcú” helyre.

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*